Happy happy Kittike

Cshő népek ismét!

Megint 2 hét múlva vagyunk, szóval írogatás van rendesen...

Háhhháááá csináltam egyik nap egy laza napot, mert tudtam, hogy közeleg a meló... Szóval kihasználtam a maradék időt, és bementem a központba egy barátnőmmel. Előtte már nagyon megtetszett, hogy tök olcsón lehet csináltatni ilyen  fonalas-gyöngyös rasztaizét, úgyhogy csináltattam magamnak egy tincset hátul alul a hajamban. Olyan durván kittis színes fonatos és mindenféle fa gyöngy meg toll van benne (bár a tollam ma leesett :S), anyu azt mondta, hogy tiszta indián fejem lett :D... A vicces a sztoriban, hogy az ilyet ugye ilyen Bahía szerű hippi boltban csinálják, és bejött egy srác. Az eladók épp hátul voltak, és azt hitte, hogy mi vagyunk azok. Mondtuk, hogy nem nem, de poénkodva hozzátettük, hogy de ha keres valamit, esetleg tudunk segíteni. Mire ő csak annyit mondott: "Ja hát én a fű miatt jöttem"... Azért merész a gyerek, hogy így kiadta magát, mi meg barátnőmmel csak röhögtünk egy jót. De ha belegondolunk, durva, hogy ilyen meggondolatlan volt, mi van, ha rendőrök vagyunk :D??? Amúgy semmi probléma nem volt, az eladó sráccal hátramentek, lebonyolították a bizniszt, és byebye... Ja és vettem magamnak tök jó indiais egyberuhát meg egy fain kis gyűrűt is, mert hát olyan szépek voltak, és olyan alkudós hangulatban voltam :)!

Azon a héten, emlékszem, vagy 3-szor bementem az egyetemre spanolni, és egyszer elmentünk a Juliannal órák után iszogatni. Mivel eddig még nem próbáltam a kolumbiai rumot, hát persze hogy ki kellett próbálni, és nyilván ki mással, mint az angyalommal. Na de a drága rendesen berendelte a kóstolót, és 1 üveg rummal tért vissza... Jó kis este volt, de reggel az első mondat, ami elhagyta a számat: soha többé rumot! És ráadásul megjártam a buszon! Mert hát mindig, ha valami kényes témáról beszélünk a tesómmal, németül tesszük, mondván, itt azt nem értik. Hát most az egyszer értették (épp 2 teljesen ciki srácot beszéltem ki), és az egyik srác hozzám fordult, és németül mondta, hogy amúgy köszi a "bókokat", de azért figyelni kéne, mert lehet, hogy valaki tud németül... Na hozom a formám... Nyöhhh!

Volt bulika is azért, mert hát az mindig van pénteken: órák után felmentünk az egyik srác lakására Wii dance partyt tartani, ami utána laza bulikába csapott át. Voltunk vagy tizenakárhányan, köztük mi ketten a venezuelai sráccal képviselve a külföldi erőt :D! Ugyanaznap hivatalos voltam a 85. utcába (ami még mindig hülyén hangzik magyarul) a barátunk bárjába, mert hát alapból is Halloween partyk tömkelege volt egész hétvégén... Hmmm, jah jól éreztük magunkat! Tény, hogy a latinok aztán tudják, mi a dörgés, ha buliról van szó ;)...

Deutsch barátnőkkel megnéztük a Barney's version című filmet, ami elég elgondolkodtató volt, majd duhajkodtunk pöppet, bár az az egyik csaj, akiről már írtam, továbbra sem nyeri el a tetszésem blöhhh... Ja aznap azért sem voltak bulik (tényleg, a bárok-szórakozóhelyek is többnyire zárva voltak), mert vasárnap voltak a polgármester-választások országszerte, és van az ún. "ley seca" (azaz "száraz törvény"), amikor is szolidaritásból és hogy mindenki tiszta fejjel menjen szavazni, tilos bárminemű alkohol eladása és fogyasztása. Akit elkapnak a zsarukák, megnézhetik magukat... Szóval nyugis kis 2 nap köszöntött Bogotára. Bár felháborodásoktól nem mentesen zajlottak az események, mert nyert Petro, akit kb. minden ismerősöm rühell, mert régen állítólag gerilla volt, és mekkora gyilkos és Chávez-barát... Én nem tudom, mi a szitu, de most már elemzem az itteni politikát is, úgyhogy majd folyt. köv... Volt AFS rendezvény is, hogy mégse maradjon ki: elmentünk a kiutazókkal ebédelni egy jót, meg halloweenkodni, és kipróbáltuk az egyik önkéntes és a családja által "feltalált" új fajta fagyit, ami tök finom :D!

Jajj meg hát szenzáció, big big híííír: 1 hete végre hivatalosan is megkezdtem a munkálkodást az irodában. Épp a segítő-betanuló státuszban tevékenykedem, mert a terhes kollegina majd csak 1 hét múlva megy el, addig is megmutogatja a dolgokat... Jól telnek a napok, meg azért nem erőltetem magam, és hát tudjuk, hogy a meló teljesen testre szabott, mert hát az AFS-es múltammal minden képesség adott, hogy menő legyek :)! Sokat hülyülünk, és simán csapunk egy reggaeton partyt is úgy napközben, vagy épp kacagunk azon, hogy a szemközti lakásban két jómadár épp a zuhany alatt szerette egymást :D... Nincs egy unalmas pillanat! Egyik nap azért megköszöntem volna, ha a Sors nem szívat meg... Foggggalmam sincs, miért, totál rosszul voltam egész nap, úgyhogy el is kellett kéredzkednem az irodából, hogy hazajöhessek (még szerencse, hogy kb. 10-15 perc gyalog), mert elkaphattam valami fincsi vírust (de amúgy a fogadótesóm is állati rosszul volt). Sőt az utcán meg kellett állnom, csak hogy megajándékozzak egy szegény szerencsétlen kukát a reggelimmel... Persze a járókelők biztos röhögtek a markukba, hogy kackac idióta külföldi mit mível itten...

Volt AFS-es körzettali is fogadócsaládokkal, cserediákokkal, önkéntesekkel egybegyűlve, ahol cuki kis programokkal és talent show-kkal dobtuk fel az estét. Egyszerűen imádom az itteni önkénteseket, olyan jófejek :)! Sőt még a bulika előtt fellépett a meghívott salsa páros, akik aztán tényleg versenytánc szerűen űzik az ipart, és még azt is bevállalták, hogy a botlábú külföldieknek megpróbálnak néhány szexi kis mozdulatot tanítani... Nem mondom, komikus volt... Rájöttem, hogy mi európaiak állati lúzerek vagyunk, és jó sok minden hiányzik az életünkből :D... De becsületemre legyen mondva, hogy az idő 90%-ában én voltam az egyetlen külföldi, akit a táncparketten értek ;)...

Most pénteken elmaradt a kedvenc óránk (tudjátok a mozis :P), bár egyre furább a prof. bácsi, és nagyon gyanús, hogy volt egy kis etyepetyéje az egyik csajjal az óráról... Hmmm na jó, nem pletykálok itt! És mivel a főnököm megengedte, hogy péntekenként csak félidőben dolgozzak az egyetem miatt, óra helyett meglátogattuk a barátnőmet, aki a világ végéről végre beköltözött a családjával a legleglegvárosközpontba. Pénteken valahogy sok mindenféle került megrendezésre, mert az egész városban programokat szerveztek a diákok tüntetésének apropóján. (Ja F.Y.I.: itt van egy "ley 30" --> 30-as törvény, ami egy radikális változást hozó törvényjavaslat az oktatásban, és ez persze nem szimpi az itteni diákoknak... haha tiszta Magyarország mi???) Szóval ezek által a programok által hozták össze a diákságot. Nem volt semmi brutalitás vagy ilyenek, csak jól elvoltak együtt a hallgatók. Például így mentünk el a Nemzeti Parkba, ahol ingyen színdarabot adtak a Pedagógiai Egyetem hallgatói. Nekem nagyon tetszett, mert olyan kaotikus és elvont volt, tény, hogy nem egy klasszikus darab, már a nevéből adódóan sem ("A k.urva anyád"). Szórakozni nem mentünk, mert másnap korán családi programra indultunk, szóval csak ittunk egy leheletnyi bort, ami tökre finom volt, pedig nem szeretem a bort (és még mindig állati vicces, hogy itt a bort Tetra Pak dobozban árulják - ja persze a nem minőségi burzsuj borokra gondolok)... És mikor már hazafelé indultunk volna, de tényleg abban a szent pillanatban egyszer csak az egész sugárutat elárasztva 3 sávnyi rohanó tömeg!!!!!! Kiderült, hogy belecsöppentünk a Zombie Walk nevű rendezvénybe, ami mostanában nagy divat az egész világon, és én személy szerint már Pesten is menni akartam volna. Itt azért szervezték meg, mert ugye most volt aktuális a Halloween (ja itt durván rápörögnek a népek a Halloween-ra mindenhol, ilyenkor az egész város lázban ég, a mi lakásunk is fel volt díszítve mindenféle cuccal, meg én is beöltöztem cigánylánynak az egyik alkalomra), és mert része volt a tüntetéssorozatnak, amit a hallgatók a Ley 30 ellen folytatnak (a héten sok helyen tüntettek, én is belebotlottam 1-szer, 2-szer) hol békésen, hol kevésbé békésen... De azt hiszem, az elkövetkező időszak erről fog szólni, mert már facebook-on is sok ilyen megmozdulásra és eseményre hívtak meg... Hát szegény kolumbiaiak, remélem megoldódik az oktatásügyük (erről is majd még írok részletesebben)!

Na most jön a legfrissebb és legnagyobb örömködés haha :)! Mivelhogy 3 napos hosszú hétvége volt, szombat hajnalban szépen elindultunk kicsit "nyaralni" a családdal, mert az egyik nagybácsi és a felesége meghívtak minket a nyaralójukba Girardot-ba. Ez egy kb. Székesfehérvár méretű város, amit ők persze falunak neveznek. Ha azt nézzük, Bogotá 8 milliós lakossággal rendelkezik, ami majdnem a teljes magyar lakosságot kiteszi, és mivel a kolumbiaiak sokan vannak, náluk hivatalosan is akkor város egy hely, ha a lakossága meghaladja az 1-2 millió főt. Szóval Budapest mindjárt falurangot kap :D... Szóval Girardot, ami egy fálúúú kb. 2-3 órányira fekszik Bogotától délnyugatra, és ott mindig nyár van :)! Úgyhogy volt ám konstans 35 fok és napsütés meg medence meg minden... Jó volt végre kiszabadulni az esős fővárosból, főleg, hogy kicsit elfáradtam a héten, mivel ugye Kittike már megszokta, hogy vakációzgat itt Kolumbiácskában, de most újra korán kelés és munka van. Nagyon jól éreztük magunkat, napoztunk, fürcsiztünk, pihentünk, fagyiztunk meg zabáltunk egész nap :)! Az egyetlen hátrány, ami viszont néha már az idegeimre ment, hogy annyi moszkító (nem szúnyog, moszkító) volt, hogy meg lehetett dögleni. A nagybácsi mondta, hogy őt általában szétcsípkedik, de valahogy szerencséje volt, mert most hogy velük mentem, én voltam a célpont. Poénkodtak is, hogy exkluzív importhusi vagyok, és ez olyan a bogaraknak, mint nekünk a kaviár. Úgyhogy belőlem kajáltak egész idő alatt, és több falunyi éhező moszkítót mentettem meg az éhhaláltól, halleluja -.-"... Megdöntöttem az egyéni csípésrekordomat, ami eddig kb. 120 volt, most 279 darab... Szexi mi? Amúgy a közelben volt egy falu, Tocaima, amit az apukám egyik konkvisztádor felmenője alapított, azt hiszem 1544-ben, és a főtéren áll a mellszobra. Meglátogattuk. Valamint átugrattunk Apulo-ba, ahol egy másik nagybácsimnak van háza, és ők szintén ott töltötték a hétvégét a nagypapával (ami amúgy anyways totál luxusház, és ahova úgy amúgy haha meghívtak :P)... Csak egy icipicit szerettem ám bele a helybe... Végül is örök nyár, napsütés, pálmafák, medencék, hegyek, nyugi, jeges üdítők és gyümölcsök, hmmm nem rossz, meg tudnám szokni :)!

És tök király, na akkor le is írom, hogy megy ez itt nálunk. Évszakok nuku, nem léteznek. Beleszületsz egy városba, aztán szevasz... Kapsz egy klímát, és legyél boldog. Bogotá: rohadt magasan a hegyekben van, szóval itt viszonylag hűvöske van, és itt aztán hiperszuperőrült az időjárás, van itt minden. Mondják is, hogy itt 1 nap alatt történik minden évszak, de tényleg: eső, szél, napsütés, amit csak akarsz... Néha olyan London-feelingem van, nem lehet tudni, hogy mi jön 5 perc múlva. Tanács: réteges ruházat, ES-ER-NYŐ! És mivel a domborzat itt elég változatos, a klímák tengerszint feletti magasság szerint változnak. Tökre logikus. Mivel mi Kolumbia egyik legmagasabb pontján fekvő városában lakunk (hangsúlyozom 2600m !!!!! Hol is van a Kékes :P????), hideg van. De ahogy ereszkedünk, és megyünk ide-oda, távolodunk Bogotától, továbbra is magasságtól függően kapsz hideget avagy meleget :)... Most mi olyan 1200-1500m-en voltunk, szóval totál meleg volt. És végül is ez a legjobb az egészben, hogy lakhatsz bárhol, itt nagyjából 2-3 órányi utazással mindig elérsz egy olyan helyre, ahol már más a klíma. Ezért is van egy csomó bogotainak háza itt-ott, és erre nagy biznisz is épül persze... Úgyhogy ma szépen hazajöttünk, holnap meló, de szerencsére jövő héten is 3 napos hétvége lesz, mert ez így menő :)!

Summa summarum

Több, mint 2 hónap telt el az érkezésem óta. Ezt a bejegyzést már tökre meg akartam írni, hogy egy kicsit összegezzük az eddig itt töltött időt...

Ahogy már korábban is utaltam rá, megkezdődött az igazi kolumbiai életem. Elmúlt az az időszak, amikor idióta turistaként bambulok minden egyes kis bogarat az út szélén :P! Mint jóféle cserediák, eljött a pillanat, amikor ráeszmél az ember, hogy ez nem nyaralás, hanem tényleg itt fogok élni 1 évig... És valahogy mégis minden egyes nap jókedvvel kelek fel, és nem bénít meg a szürke hétköznapok rutinja, és minden egyes nap fogassal a pofazacsimban ébredek... Hogy miért? A válasz egyszerű. Mert annyira imádok itt élni, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet!!!

Az utazásom előtt 1-2 nappal - bevallom őszintén - kicsit beparáztam. Tudom, nem látszott, de átfutott az agyamon néhány dolog. Hiszen a döntésem, hogy belevágok a kalandba elég spontán módon alakult. Konkrétan a Sorsra és a csillagokra hagyatkoztam, és fogalmam sem volt, mihez fogok kezdeni, csak azt tudtam, hogy nekem itt van a küldetésem. Nyilván azt is tudjátok, hogy hosszú évek óta ez volt az álmom, és az idő múltával, ahogy felnőttebb is lettem, változtam, de folytattam az álmodozást. Rettegtem attól, hogy esetleg már akkorára nőttek az elvárásaim, hogy csalódnom kell majd az itteni dolgokban... de NEM! Hahaha in your face :)! (mondtam magamban...)

Olyan dolgokra leltem itt, amikre már tényleg régóta szükségem volt, és amik valahogy szebbé és jobbá teszik az életemet... A latin életmód és gondolkodás tényleg nekem való :)! Az emberek tök cukik és kedvesek, jobban megosztják a dolgaikat, mint mi Magyarországon. És hiába küzd az ország óriási szegénységgel, sokkal kellemesebb a hangulat és a légkör, mert az emberek is sokkal pozitívabban állnak hozzá a mindennapokhoz. Ha panaszkodnak is, ezt nem állandóan teszik, és nem sulykolják belém a negatív energiát, ezért sokkal könnyebben tudok élni. Tény, hogy néha furcsa pillantásokba botlok, mert itt valahogy mások a tabuk, mint nálunk (na meg persze azért mert az én felfogásomban nem léteznek tabuk :P), és valamikor teljesen normálisan mondok valamit és kicsit leszidnak, hogy "hé, ezt nem illik mondani", máskor meg beszólnak valami vicceset, és én nézek, hogy "fogd, már be", mire ők mondják, hogy "de ez itt egy tökre átlagos mondat".

Nagyon bírom a fogadócsaládomat is :)! Bár számomra furcsa ez a családszerkezet, és hogy a gyerekek nálunk nagyon el vannak kényeztetve, de nagyon örülök, hogy életemben először olyan családban élek, ahol nagy az összetartás, és mindig van valami esemény vagy közös családi program. Ez persze azért is lehetséges, mert akkora a család, mint nálunk egy kisebb fajta falucska lakossága :D! Mind a két fogadószülőmnek van vagy 5-6 testvére és n+1 unokatestvére, szóval valaki mindig felbukkan, és mindig van valami történés. De tényleg menő ez az aktív családi élet :)...

A barátaim egyszerűen fantasztikusak, nagyon szeretem őket :)! Persze előnnyel indultam, mert ugye régről nagyon sok mindenkit ismertem az AFS-ből (főleg). Ezek a kapcsolatok fejlődnek tovább szépen lassan, valamint már szép számmal gyűlnek új haverok-barátok azok közül, akiket itt ismertem meg. Sokat segített az ismerkedésben az itteni tesóm baráti köre és persze az AFS is, ahol szintén mindig történik valami. Szóval már elég jó alapokkal rendelkezem, és tényleg mindig új népekkel bővül az ismertségi köröm, már most több barátom van, mint Németországban az egész év alatt.

Jó igen, mindez azért is jöhet létre, mert én is eléggé nyitott és barátkozó személyiség vagyok, meg hát a kolumbiaiak sem ülnek kukán, ha jön egy új emberke. Ez például nagyon tetszik bennük, hogy jönnek és kérdeznek és figyelnek és beszélnek és érdeklődnek, míg a németek elég nyomik voltak ebben. Na ez igazán szimpi itt, mert hát ha nem is leszünk örökre puszipajtások, de legalább jól és hasznosan töltjük el az időt :)... Ja meg szerintem azért is veszem könnyen az akadályokat, mert:
1. totál mindig is az volt a vágyam, hogy idejöjjek
2. és azért túl vagyok már egy könnyűnek nem mondható csereéven, ahol már volt lehetőségem hülyének lenni, elkövetni mindenféle hibát, és megtanulni annyi dolgot, hogy itt már nem fogok ugyanazokba a hibákba esni

Na mi van még? Ohh bizony ám, ami most nehézséget okoz, mint cserekölök az az, hogy a családom szokásainak és a város speciális helyzetének (veszélyes - bár én ezt annyira azért nem gondolom, de a családom igen) okán néha "ellenőrzöttnek" érzem magam. Sokszor hívnak, kérdezősködnek mindenről, hogy hová és kikkel és mikor megyek. Ez érthető, mert tényleg itt aztán bármi megtörténhet, mivel lerí rólad, hogy totál külföldi vagy, csak hát 4 év koli + 1 év Németország + 1 év pesti egyetemista albérlet után kicsit nehéz megszokni, hogy anyuci megszab ezt-azt, vagy hívogat, hogy hol a francban vagy, főleg ha te olyan kis spontán vagy, és ha megtetszik valami, akkor fogod magad és mégis elmész egy extra buliba, ami nem volt tervezve (mivel alapból a latinok is elég szeleburdik, és olykor őrült ötletekkel rukkolnak elő, hogy csináljunk ezt vagy azt...). Ez az, amire full oda kell figyelnem, és meg kell szoknom. Meg az, hogy néha hiányzik az egyedüllét, ahogy már egyszer írtam, mivel ugye osztozunk a szobán. Jah ez a 2 dolog, amit el kell fogadnom, de mivel most itt élek, egye kukac :P... Jó na azért nincs semmi tragédia, csak alkalmazkodnom kell!

És egyébként hogy napról napra több infohoz jutok az országgal kapcsolatban, és egyre jobban megismerem az itteni rendszert, jobban is látom, hogy mik azok a defektek, ami miatt ilyen amilyen. De akkor sem tudok és nem is fogok ezekre gondolni. Számomra Kolumbia egyszerűen tökéletes, és annyira beleszerettem, hogy az kész. Már most tudom, hogy ha haza kell mennem, rögtön elkezdek spórolni, mert nekem ide vissza kell jönnöm! Addig meg persze nem gondolok Európára, hanem maximálisan kiélvezem az itteni létet :)!

Na így a végére, hogy már megosztottam kb. minden érzelmet, ami bennem volt az eddigi élményekkel kapcsolatban, jöjjön néhány fun fact:
 - észrevettem, hogy reggelente olyan 7-8-kor ugyanolyan "reggel-illat" van, mint nálunk, és jajjj de jólesett, amikor ezt egyik reggel észrevettem, mikor korán kellett mennem valahova
 - hiányoznak a magas emberek, de már tényleg áááá... az elején örültem, hogy haha végre nem én vagyok a kicsi, de már valahogy frusztrál, hogy sok pasinál magasabb vagyok... és tökre biztonságot ad és jó érzéssel tölt el, amikor azzal az 1-2 barátommal találkozom, akik olyan 180+-on vannak
 - bár néha imponál, hogy a pasik itt jobban megnéznek és vigyorognak és bókolnak, azért néha kicsit feszélyezve érzem magam, mikor 1 nap már az 5. pasi szól be
 - haha többen megjegyeztétek, hogy kicsit nem klappol a magyarom... igaz, itt kb. soha nem beszélek magyarul, és sokszor már úgy keresem a szavakat és rosszul párosítok kifejezéseket, és amúgy az idő nagy részében spanyolul gondolkodom :P (jó, azért ciki, hogy nehézséget okoz a saját anyanyelvem)

Na egyszóval Kolumbia, te vagy életem szerelme :)!!!!!!!!