Élek, mint hal a vízben

Jájjj, eszembe jutott, hogy egyik nap, mikor hazajöttem egy találkozóról, mennyire gyönyörűséges dolgot láttam. Teljesen random, mivel fájt a hasam, lefeküdtem az ágyamra pihizni, és az ablakunkból látni lehet az Andok hegyeit... Bambultam, és egyszer csak a hegy tetején valami fényt láttam, de azt hittem, hogy csak az antennák miatt, vagy valaki dolgozik... Na azért nem, nem UFO volt :P... Tök gyorsan, egyre több fény árasztotta el a hegyet, és hirtelen megjelent a Hold teteje :)! Pár perc leforgása alatt bújt elő a hegy mögül a duci Telihold, és azt hittem elbőgöm magam, olyan szép volt :)! Kb. 1 órán át néztem még ahogy emelkedik, és ismét elbújik, most azonban a gonosz felhők mögé... Tényleg, néha úgy szeretem nézni a hegyeket innen, mert bár már beköszöntött az itteni tél (esik, mintha dézsából öntenék, és nagyon fúúúúj de utálom), mikor olyan komor idő van és szemerkél, a hegyek szürke ködbe és felhőkbe öltöznek... Ilyenkor olyan félelmetesek és tekintélyesek, annyira imádom őket :)!!! Jó, már Németországban is totál hegyfétisem volt :P...

Mivel itt lépten nyomon kirakodó vásárokba botlik az ember - főleg hétvégén/vasárnap -, hát hol máshol lenne a helye a mi kis idióta hippinknek, mint a csecsebecsék és kézműves dolgok paradicsomában (igen, ez itt még mindig mániám, és nem tudom megunni... tutira 50 pár fülbevalóval megyek haza :P)? Van egy állati jó vásár miden vasárnap tőlünk eggyel északra lévő kerületben, megtaláltam a tökéletes vásárló helyemet... Állati nagy, és a cuccok tényleg minőségiek, ergo azért jó kis pénzbe kerül minden, de nyilván alkudni fogok ;)... Olyan gyönyörű indián tárgyakat és kézzel készített népművészeti dolgokat találtam és már írom is a listát, hogy kinek mit viszek haza :P... Basszus ha kell, itt hagyok minden ruhát, és csak mindenféle kolumbiai cuccot viszek haza, ha már a drága Lufthansa csak 1 nagy bőröndöt engedélyez :S...

Háhhhháááá múlt héten főztem csirke pörköltet, és olyan finom lett, hogy a családom telekajálta magát :)! Ééééés ugyanolyan íze volt, mint anyu pörköltjének... Anyu, legyél büszke rám :P! Csináltam hozzá uborka salátát, és amint becsuktam a szemem, otthon éreztem magam... Ma például azt álmodtam, hogy krumplis tésztát és lecsót eszem, ez már tök beteg nem :D?

Ja igen, múlt héten tiszta ideg voltam a tartózkodási engedély miatt, szerdától kezdve nem tudtam aludni, utána meg sok dolgom volt, szóval még mindig irtó fáradt vagyok :(... Tegnap is meg ma is aludtam délután, mert egyszerűen nem bírtam... A hét 2. fele azzal telt, hogy készültünk a kiutazásra felkészítő orientációra, szóval az önkéntesek találkozót szerveztek az egyik srác lakásába, ahol összeállítottuk az ori programját... 2 magyar AFS-es programjavaslatomat is bevették a feladatok közé, úgyhogy boldogság volt ezerrel :D! Vagy este fél 12-ig dolgoztunk, és már nem volt kedvem hazamenni, ezért egyik barátnőmnél aludtam, aki másnap suliba menet hazadobott... De a légkör annyira olyan, mint otthon, nem hiszem el!!! Jó hát az AFS-es kis világpolgárkákkal sosem volt nehéz szót érteni :)! Imádom őket!!!!

Mivel egész hétvégén orin voltunk, és szombat reggel 4-kor kellett kelnem, mert a dugó elkerülése végett korán indultunk, pénteken suli után csak egy laza sörözésre mentünk haverokkal... De hiába, így is majdnem meghaltam a fáradtságtól, energiaitaloztunk meg kávéztunk egész reggel... A hely egy finca volt (a jelentése kb. telek/tanya/föld, nemtom...) olyan 2 órányira Bogotától, ahol a klíma már sokkal kellemesebb :)! Szép kis táborháznak kialakított épületben laktunk, volt egy aranyos kert kosárpályával, ping-ponggal és medencével... Mivel egész szombaton sütött a nap és meleg volt, tiszta nyárban éreztük magunkat! És volt egy olyan édescukipofa thai cserediák, akit meghívtak, hogy segítsen a kiutazóknak :)... A programok alatt jól kifáradtunk, de jó kis csapat jött össze... A keret az volt, hogy családokat alkottunk: apa, anya (a 2 önkéntes) és 5 gyerek. Minden család egy kultúrát képviselt bizonyos kötött szabályokkal, amiket mindenkinek be kellett tartani. Haha egy hétvége erejéig volt egy férjem és 5 gyerekem :D! Annyira jól éreztem magam, volt este Talent Show meg minden, buliztunk egy jót, és nagyon jól összehoztuk a programokat is :)! Odavagyok a kis gyerekeimért, akik szintén imádnak, tökre jóarcok, és még olyan ártatlan báránykák, hogy kellett egy kis erő visszafogni magam az AFS szabályoknál és 1-2 résznél, hogy azért jó példát mutassak és ne sztorizgassak arról, milyen lázadó cserekölök voltam :P... Már állati fáradtak voltunk, mire beértünk Bogotába, 2 napja nem térek magamhoz :P... Boldog és álmos az a 2 szó, ami most a legjobban jellemez!

Ja nem haszontalankodom ám a szabadidőmben, mindig nézünk valami fain filmet (pl. nemrég végre megnéztük a Veronika meg akar halni-t Coelhotól), és épp A Titok című könyvet olvasom, ami mindig is érdekelt, és általa próbálom elősegíteni az itteni személyiségfejlődésemet... Tök izgi, tetszik, jöjjenek csak a pozitív gondolatok és a pozitív energy :)!

Miaú, itt vagyok

Nos akkor folytassuk a vízumügyekkel. Hát tény, hogy kicsit elküldtem volna a hivatalban dolgozókat melegebb éghajlatra, mert sok volt a huzavona. Mivel gondoltam, hogy eltarthat egy darabig, már jó előre elkezdtünk infot gyűjteni. Szerencsére a melóhelyemen a kisfőnök elkísért, hogy mégiscsak könnyebb legyen, de volt egy hét, amikor 3 napon keresztül a minisztériumba és a másik hivatalba kellett járkálni. Lehet, hogy csak mi voltunk kissé tájékozatlanok, de ide-oda küldözgettek minket, és mindenhol mást mondtak, szóval eléggé elvesztem a bürokrácia hálójában. Nyilván mint minden ügyintézésnél, állati tahók voltak a hivatali dolgozók, és szimplán kb. a te hibád, hogy nem vagy képben az összes vízuminfoval. Mert hát ők ezt nem tudják, miért nem nézzük meg a neten, miért nem értjük, és már kérték is a következőt. Egyenlőre nem tudjuk, milyen státuszban leszek itt, mert a külföldiek, akiket itt ismerek, mondták, hogy a munkavízum nagyon macerás, és sokat szivatnak, meg piszkálnak. Épp azután járunk majd utána, hogy speciális vagy tanulóvízumot érdemesebb-é szerválni, mert azért az árak sem elhanyagolhatók. Nekem ez persze nehéz, szidtam is a rendszert, de az itteni tesóim mondták, hogy ez mindenhol így van, de akkor is azért európaiként csak úgy kénye-kedve szerint mászkál az ember, és nem kell ilyenekkel foglalkozni. De végig szurkoltam, nehogy kiutasítsanak  :D... Mivel a főnökeim múlt héten elutaztak, és pont múlt héten járt le a tartózkodásim, ezért úgy döntöttünk, hogy mostanra elég lesz, ha meghosszabbítjuk a tartózkodásit, és a maradék időben majd kitalálunk valamit. A meghosszabbítást 2 nappal az engedély lejárta előtt kell intézni, és mivel épp nem volt senki a közelben, felkerekedtem, és nekivágtam a kis utamnak a hivatalba remélve, hogy nem lesz gáz. Nem is lett :)! Beadtam a szükséges papírokat, életemben először ujjlenyomatot vettek tőlem, lefényképeztek, kérdeztek egyet-kettőt, és várnom kellett... Ennyi. Aztán mivel a néni, aki kiadta az útlevelem az új pecséttel oly kedves volt, na tőle kérdezgettem, és készségesen válaszolt, és még tanácsot is adott, hogy mit hogyan intézzek majd a vízummal kapcsolatban. (Jah azért volt kicsit necces, mert sokszor kérik a visszafelé repjegyet, és mivel nekem ez nyárra szól, de vízum nélkül jöttem, azért para a hivatalban, hogy mégis hogy képzelem, hogy én csak úgy idejöttem 1 évre vízum nélkül :D?) De most nagy a happiness, mert dec. 23-ig ismét van időm :)!!!

Van az az óra az egyetemen, amire minden pénteken 2-től 5-ig járok ("Erotika a filmművészetben"). Na hát az besz.rás komolyan :)! Otthon ugye Zsinka, itt meg hát nemtudomhogyhívják professzor úr. Rájöttem, hogy nekem mindig kell valami überintelligens, vicces, szarkasztikus pasi, akire felnézhetek, ez így tökéletes... Bizony, mert ugye Magyarországon kötelező a suli és blöhh, persze, hogy utáljuk, de itt valahogy hiányolom, hogy életemben először nem kell suliba járnom... Szóval ezért szoktam látogatói kártyácskával bejárogatni az egyetemre, ami véleményem szerint tök hasonlít a Corvinusra. Ezek az órák, majdnem mindig sírógörcsbe fulladnak a tanár állati jó, olykor perverz viccei miatt. És a fun fact csak most jön: tanárbácsi kicsit ránk van kattanva, barátnőmre és rám. Sokszor kb. csak nekünk tartja az órát, vigyorog, hátranéz, mikor egy filmben valami durván erotikus rész jön, és így tovább... Vannak órák, amikor vagy 5-ször felszólít, és nem egyszer zavarba ejtő kérdéseket tesz fel, vagy csak szimplán viccelődik. És az a fura, hogy a csoport többi részét teljesen ignorálja... Szerintünk ez azért lehet, mert amikor poénkodik, valahogy a többi 20 embernek totál nem esik le, mi barátnőmmel pedig az asztalt csapkodva leesünk a székről, úgy röhögünk (márpedig ha egy olyan valaki, aki külföldi, vágja a poénokat, akkor nem tudok mi a baja a többieknek)... A hapsi zsenialitását az is mutatja, hogy már 2-szer hozott példát Magyarországról (valamit a perverz tatákról a Rudas fürdőben és valami botrányosat Ciccolináról... Jó na nem ez a lényeg, hogy a magyaroknak milyen gáz dolgai vannak, hanem hogy itt még az értelmiség is néha bajban van pl. azzal, hogy kis hazánkat elhelyezze a térképen, nem hogy ilyen apró részleteket tudjon róla :D)! Ja amúgy a pasi az egész kolumbiai mozi(intézet?) feje (na fogalmam sincs, hogy ez hogy mondják), pl. jövő héten Bejrútba megy... És imádom ezt az órát, mert tökre kiélhetem a kis művészi hajlamaimat, és tudomást szerzek mindenféle művészfilmekről, alternatív mozihétről és még sok finomságról :)! Szóval zajlik az élet, egyetemezgetek, járunk bulizni hétvégenként meg minden...

Továbbra is járok AFS-es foglalkozásokra, ami 2 hetente szombatonként van, ahol felkészítjük a nemsokára kiutazó diákokat. (Haha itt jegyezném meg, sok minden történt AFS-szinten is, és már most tele vagyok ötletekkel, amiket majd hazaviszek AFS Magyarországnak :D... AFS Kolumbia tök király, és annyi mindenfélét csinálnak) Egyik szombaton drága Julianomat megkaptam, mint őrangyal, aminek baromira örültem, mert ugye köztudott, hogy Németországban egy totál depis, öngyilkosjelölt csajszi "segítsége" nem bizonyult túl hatékonynak a konfliktushelyzetekben... Úgyhogy most örömködés, mert őt amúgy is ismertem, és szeretem, úgyhogy ááááááá kolumbiai AFS aztán teljesen bearanyozza a napjaimat :)! És olyan cukik a kiutazók is: van egy csajszi, aki januárban megy Magyarországra (ja én csak azokat ismerem, akik Bogotá körzetből valók, mert hát ez az ország hatalmas, szóval nem úgy működik, ahogy nálunk). Kicsit visszafogott, de Kittike dolgozik rajta, és mire odakerül, tudni fog valamennyit magyarul :P...

Na akkor folytassuk jó hírekkel: a decemberem hiperszuper lesz!!!!!!!!!! Jó páran bejelentkeztek nálam, hogy jönnek haza vagy látogatni :)... Na soroljuk: jön Sofi, az egyik régi gyerekem, aki most Argentínában lakik, és itt fogja tölteni a karácsonyt, meghívott magukhoz (ja mert hát mekkora Murphy volt, hogy 2 gyerekem volt Kolumbiából, és most mindkettő külföldön él -.-")! Aztán jön Ana María, akinek szintén az őrangyala voltam, és tök jó barátnők vagyunk (na őt nagyon hiányoltam, hogy nincs itt, mert 4 éve nem láttam)... Egyik nap írt, hogy jön, és utána kiderült, hogy "végleg" hazajön Angliából, és befejezi a tanulmányait meg minden :)! Amikor megkaptam az üzenetét, bevallom, elpityeregtem magam... Látogatóba jön továbbá Andrés, aki tavaly volt nálunk cserediák és amúgy 11 éves korában az USA-ba költöztek, de rendszeresen visszajár. És jön Alejandro, egy mexikói barátom, aki tavaly a Corvinuson volt Erasmusszal... Hát nem édes az élet :)? Ha már csóró vagyok bejárni Dél-Amerikát, Mohamed megy a hegyhez :D...

Az egyik AFS-es foglalkozás után megtudtuk, hogy Bogotában is rendeznek egy mini Oktoberfestet, mivel azért él itt egy kis létszámú német közösség. Fogtuk magunkat németországi excserediákok, és belevetettük magunkat a deutsch-kodásba :D! Tény, hogy nem volt akkora hű de nagy szám, mégis élveztük, hogy a világ ilyen messzi szegletébe is eljutott a dolog... Kiadtam 1000 HUF-nyi pesot Wurst-ra és Kartoffelsalat-ra, valamint egyik barátommal feleztünk egy sört, ami így fejenként 600 HUF volt, de basszus legalább sör íze volt, nem úgy, mint ezeknek a sörnek nevezett vizezett izéknek, ami itt van :P! Utána hivatalosak voltunk a 85. utcába (ami magyarul irtó hülyén hangzik), ami itt nagy partihely... Ez az a zóna Bogotában (amit amúgy Zona Rosa-nak hívnak), ami tele van bárokkal, diszkókkal, és hozzáteszem irtó veszélyes, pl. 2 hete megöltek egy diákot a tesóm egyeteméről... (De legalább közel lakunk hozzá...) Szóval meginvitált az egyik AFS önkéntes, mert előtte 2 nappal nyitottak ott egy bárt, ahol ő, mint társtulaj és koktélos pincér dolgozik, és nyilván mindenféle nyitási akciókkal kedveskedett, úgyhogy egy kedélyes, táncolgatós estét töltöttünk ott a többi önkéntessel...

Ja már az első konfliktuson is túl vagyok a fogadótesómmal, ami jó néhány napos fejtörést és nehézségeket okozott, de szerencsére megoldottuk a dolgokat, és élünk tovább, mint hal a vízben!

Bocsi, bocsi, bocsi

Hehe, sokan panaszkodtatok, hogy pöppet hanyagoltam a blogot. Hát igen, valahogy nem jutottam el idáig... Tökre elnézést kérek!!!!!!! De annyi minden történik, hogy úgy elvagyok az itteni kis dolgaimmal.

Ott hagytuk abba, hogy szegény beteg nagypapa meghalt. Ez nyilván rá is nyomta a bélyegét az egész őszi szünetre (ja a tesóm és a barátaim nagy részének szünet volt), úgyhogy nem is csináltunk semmit. A család rendezte a temetést és a búcsúmisét, én pedig amiben tudtam, segítettem nekik. Szép ceremónia volt, és épp "aktuális", mert az én nagypapám pedig pont 1 éve halt meg, ezért a templomban hallott gondolatocskákat átültettem a saját szituációmba (ezek a vallásos cuccok sajna néha kiborítanak). Utána valamelyik nap pedig az anyukámmal tartottunk egy házi megemlékezést gyertyával és szép zenével. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy az egyik barátnőm meghívott egy hosszú hétvégére az unokatesójához, aki meleg klímás helyen lakik medencével, napsütéssel és mindennel mi szem-szájnak ingere. De egy ilyen nehéz helyzetben érthető, hogy nem mentem...

Ja hozzátenném, hogy ezentúl azért annyira ördöngős izgi dolgokat ne várjatok, mert bár tele van a naptáram programokkal és szuperül érzem magam meg tökre népszerű vagyok, de már elmúlt az az időszak, amikor még minden új és vakáció meg Hawaii van ezerrel. Elkezdődött a normális mindennapi életem, benne család, barátok és miegymás, de nyilván megosztok veletek mindenféléket, meg amint lesz időm és lehetőségem utazni, na az menő lesz :)!

Szóval például elmentünk kicsit kirándulni az itteni német barátnőmmel és a kollégáival. Tunját választották a csajok úti célul, ami kb. 3 órányira van Bogotától busszal. Nem tudom, miért pont ezt, azért nem hemzsegnek a látnivalók, de cuki város, és persze olyan kolumbiai. Jó volt, jó volt, de valahogy furcsán éreztem magam, mert rájöttem, hogy annyira nem hiányzik ez a német mentalitás, főleg az egyik csaj részéről, aki már másfél éve itt lakik. Na ennek a nőszemélynek totál negatív véleménye van egész Kolumbiáról: a rendszerről, az emberekről, mindenről. Persze értem én, hogy ha valaki dolgozni jön ide, és nem úgy, hogy kontaktok tömkelegével rendelkezik, mint én, akkor többé-kevésbé egyedül kell felfedeznie a kultúrát, ami sokkal nehezebb, de hogy végig csak szidott mindent, és panaszkodott, na ez kiverte nálam a biztosítékot. Már majdnem mondtam neki, hogy mi a francért nem mész haza, ha nem tetszik? Én is azért nap mint nap szembesülök sok dologgal, és hogy külföldiként mikre kell odafigyelni, de hát Istenem, én választottam, hogy belépek egy idegen országba, akkor már nyilvánvaló, hogy nekem kell alkalmazkodni és megtanulni az itteni dolgokat, nem??? Sőt, oka nem lehet panaszra, mert az egyik legburzsujabb suliban dolgozik német fizetésért... Nyehhh. Na szó mi szó, azért jól elszórakoztam a többiekkel, 500 HUF-ért olyan menüt ettünk, hogy majd' szétdurrantunk, és cuki kis eldugott helyeket fedeztünk fel a városon belül :)! Jajjj, mindjárt elfelejtem: az egyik német lány onnan származik, ahol én laktam Németországban... Állati kicsi a világ :)! Tök jól eldumáltunk mindenféléről, ami OG Cityvel kapcsolatos, meg alapból is az ő agya nem olyan tipikus németre van beprogramozva, ezért is jövünk ki jól. Hazafelé jól beválasztottunk egy idióta buszt, és hiába mondtam, hogy induljunk el időben, mert vasárnap este a Bogotába való bejutás eltart másfél óráig, neeeeem... Szenvedtünk egy sort, és ráadásul kiderült, hogy a busz nem ott áll meg, ahová mi akartunk menni, mert a drága panaszkodós főnökasszony mégsem kérdezte meg a sofőrt. De mire észbe kaptunk, a csajok már előbb leszálltak, mert nekik közel volt, mi pedig ketten a kis fekete-erdei barátnémmal egyszer csak leszálltunk a semmi közepén. Na ez vicces volt, volt már vagy 9 óra este, totál sötét, Bogotá egy számomra eddig ismeretlen szeglete, főleg, hogy a családom mindig úgy beparáztat, hogy 8 után taxival jöjjek meg ilyenek (ami amúgy azért túlzás)... Na ja, kicsit be voltunk kakkantva, de nagy nehezen hazajutottunk. A barátnőmnél aludtam, akinek szupi lakása van, és egyébként örülök, hogy így történt, mert már annyira kényelmesen közlekedtem és teljesen bogotainak képzeltem magam, de ez az eset figyelmeztetett, hogy azért mindig oda kell figyelni!

Idő közben, amég szintén mindenféle munkakeresős-egyeztetős dologgal voltam elfoglalva, bementem a másik AFS irodába (mivel kettő van), és máris befogtak segíteni 2 Magyarország iránt érdeklődő családhoz. Megkötöttük az önkéntesszerződésem, szóval már totál hivatalosan is AFS Kolumbia önkéntese vagyok :)!

Egyik nap az öcsém úgy jött haza a suliból, hogy hűűűű megtanult magyar gulyást csinálni, és ez mennyire király. Mikor elkezdte mesélni, rájöttem, hogy ez annyira azért nem magyar gulyás, inkább kicsit osztrákos-németes beütésű izé. Totál felpörgött, hogy de hát a tanár ezt meg azt mondta, de én akkor is tudom, hogy ez baromság. Szerintük a MAGYAR gulyás valamiféle szaftos marhahús nem is tudom mivel, és a végén hagyni kell a húst kiszáradni... Szóval tisztára német gulyás, és igaz, hogy a nyomi Wikipédia azt írja, hogy a levesen kívül a magyar gulyás ez a húsétel izé, ez akkor is blöhhh... Írjátok meg, ha nincs igazam, de én azt mondtam nekik, hogy a nyakamat rá, hogy ha a magyar családomat, barátaimat megkérdezik, vagy bemennek egy tradicionális étterembe nálunk, és gulyást rendelnek, fullra gulyáslevest fognak kapni, és nem ezt a német cuccot! De tényleg, szóljatok, ha én vagyok a buta, és nem ismerem a magyar konyhát!

Ahogy telt-múlt az idő, október 1. hetén is túl voltunk, szóval elkezdtem hevesen infokat gyűjteni a vízumokról, amiben az egyik itt élő magyar segített... Ja igen, upszi, elfelejtettem közölni, hogy már egy ideje tutira megkaptam a melót ott, ahol eredetileg is dolgoztam volna... A nemzetközi szervezet irodájában. Ezt nem fogom részletezni, mert eléggé komplikált, akik tudják, hogy miért, tudják, akik nem, azoktól bocsánatot kérek, de ezt most nem szeretném kifejteni, inkább várok, aztán majd mesélek... A lényeg, hogy megvaaaaan!!!!!

Közben eszembe jutott, hogy anno nem írtam le, hogy a tesómmal elmentünk egy turistalátványossághoz itt Bogotában... Ez már jó rég volt, de valahogy most jutott eszembe: szóval felmentünk a Monserratéra, ahol a város felett a hegyen van egy templom, mellette pedig kirakodóvásár, éttermek, és lehet ide-oda sétálgatni. Közel van a tesóm egyeteméhez, és végre egy hely, ahol elvétve külföldieket is lehet látni, mert amúgy azért nem tolonganak :D! Ilyen libegő lift izével mentünk fel, és áááááá de elájultam a látványtól!!! A templom is tök cuki, hangosbemondón mindenhol hallani lehetett az aktuális misét... Sétálgattunk pöppet, és állati, hogy egyik oldalról a hegyeket, a másikról pedig az egész várost látni lehet... Kicsit ott maradtam bámészkodva, kb. nem akartam hazamenni! Amúgy a hegyre gyalog is fel lehet menni, de mostanában le volt zárva, és mondják, hogy annyira nem tanácsos, mert az erdőben mindenféle tolvajok laknak, és egyik ismerősöm mesélte, hogy mikor fel akart vinni valakit, kirabolták őket, és még a ruhájuk levételére is kényszerítették őket, mert azt is ellopták :S... Ja és van 2 totál ellentétes legenda is a hellyel kapcsolatban: az egyik, hogy ha van egy szerelmed, akkor mindenféleképp el kell látogatnotok oda együtt. A másik - ami a tényleges hiedelem és az emberek nagy része ezt vallja -, hogy ha felmentek közösen a pároddal, akkor sosem fogtok összeházasodni, és hogy rövid időn belül szétmentek... Hát ki tudja?

Kicsit tényleg csúszásban vagyok magamhoz képest, de ígérem, behozom a lemaradást, és még ma megírok mindent :)... To be continued...