Miaú, itt vagyok

Nos akkor folytassuk a vízumügyekkel. Hát tény, hogy kicsit elküldtem volna a hivatalban dolgozókat melegebb éghajlatra, mert sok volt a huzavona. Mivel gondoltam, hogy eltarthat egy darabig, már jó előre elkezdtünk infot gyűjteni. Szerencsére a melóhelyemen a kisfőnök elkísért, hogy mégiscsak könnyebb legyen, de volt egy hét, amikor 3 napon keresztül a minisztériumba és a másik hivatalba kellett járkálni. Lehet, hogy csak mi voltunk kissé tájékozatlanok, de ide-oda küldözgettek minket, és mindenhol mást mondtak, szóval eléggé elvesztem a bürokrácia hálójában. Nyilván mint minden ügyintézésnél, állati tahók voltak a hivatali dolgozók, és szimplán kb. a te hibád, hogy nem vagy képben az összes vízuminfoval. Mert hát ők ezt nem tudják, miért nem nézzük meg a neten, miért nem értjük, és már kérték is a következőt. Egyenlőre nem tudjuk, milyen státuszban leszek itt, mert a külföldiek, akiket itt ismerek, mondták, hogy a munkavízum nagyon macerás, és sokat szivatnak, meg piszkálnak. Épp azután járunk majd utána, hogy speciális vagy tanulóvízumot érdemesebb-é szerválni, mert azért az árak sem elhanyagolhatók. Nekem ez persze nehéz, szidtam is a rendszert, de az itteni tesóim mondták, hogy ez mindenhol így van, de akkor is azért európaiként csak úgy kénye-kedve szerint mászkál az ember, és nem kell ilyenekkel foglalkozni. De végig szurkoltam, nehogy kiutasítsanak  :D... Mivel a főnökeim múlt héten elutaztak, és pont múlt héten járt le a tartózkodásim, ezért úgy döntöttünk, hogy mostanra elég lesz, ha meghosszabbítjuk a tartózkodásit, és a maradék időben majd kitalálunk valamit. A meghosszabbítást 2 nappal az engedély lejárta előtt kell intézni, és mivel épp nem volt senki a közelben, felkerekedtem, és nekivágtam a kis utamnak a hivatalba remélve, hogy nem lesz gáz. Nem is lett :)! Beadtam a szükséges papírokat, életemben először ujjlenyomatot vettek tőlem, lefényképeztek, kérdeztek egyet-kettőt, és várnom kellett... Ennyi. Aztán mivel a néni, aki kiadta az útlevelem az új pecséttel oly kedves volt, na tőle kérdezgettem, és készségesen válaszolt, és még tanácsot is adott, hogy mit hogyan intézzek majd a vízummal kapcsolatban. (Jah azért volt kicsit necces, mert sokszor kérik a visszafelé repjegyet, és mivel nekem ez nyárra szól, de vízum nélkül jöttem, azért para a hivatalban, hogy mégis hogy képzelem, hogy én csak úgy idejöttem 1 évre vízum nélkül :D?) De most nagy a happiness, mert dec. 23-ig ismét van időm :)!!!

Van az az óra az egyetemen, amire minden pénteken 2-től 5-ig járok ("Erotika a filmművészetben"). Na hát az besz.rás komolyan :)! Otthon ugye Zsinka, itt meg hát nemtudomhogyhívják professzor úr. Rájöttem, hogy nekem mindig kell valami überintelligens, vicces, szarkasztikus pasi, akire felnézhetek, ez így tökéletes... Bizony, mert ugye Magyarországon kötelező a suli és blöhh, persze, hogy utáljuk, de itt valahogy hiányolom, hogy életemben először nem kell suliba járnom... Szóval ezért szoktam látogatói kártyácskával bejárogatni az egyetemre, ami véleményem szerint tök hasonlít a Corvinusra. Ezek az órák, majdnem mindig sírógörcsbe fulladnak a tanár állati jó, olykor perverz viccei miatt. És a fun fact csak most jön: tanárbácsi kicsit ránk van kattanva, barátnőmre és rám. Sokszor kb. csak nekünk tartja az órát, vigyorog, hátranéz, mikor egy filmben valami durván erotikus rész jön, és így tovább... Vannak órák, amikor vagy 5-ször felszólít, és nem egyszer zavarba ejtő kérdéseket tesz fel, vagy csak szimplán viccelődik. És az a fura, hogy a csoport többi részét teljesen ignorálja... Szerintünk ez azért lehet, mert amikor poénkodik, valahogy a többi 20 embernek totál nem esik le, mi barátnőmmel pedig az asztalt csapkodva leesünk a székről, úgy röhögünk (márpedig ha egy olyan valaki, aki külföldi, vágja a poénokat, akkor nem tudok mi a baja a többieknek)... A hapsi zsenialitását az is mutatja, hogy már 2-szer hozott példát Magyarországról (valamit a perverz tatákról a Rudas fürdőben és valami botrányosat Ciccolináról... Jó na nem ez a lényeg, hogy a magyaroknak milyen gáz dolgai vannak, hanem hogy itt még az értelmiség is néha bajban van pl. azzal, hogy kis hazánkat elhelyezze a térképen, nem hogy ilyen apró részleteket tudjon róla :D)! Ja amúgy a pasi az egész kolumbiai mozi(intézet?) feje (na fogalmam sincs, hogy ez hogy mondják), pl. jövő héten Bejrútba megy... És imádom ezt az órát, mert tökre kiélhetem a kis művészi hajlamaimat, és tudomást szerzek mindenféle művészfilmekről, alternatív mozihétről és még sok finomságról :)! Szóval zajlik az élet, egyetemezgetek, járunk bulizni hétvégenként meg minden...

Továbbra is járok AFS-es foglalkozásokra, ami 2 hetente szombatonként van, ahol felkészítjük a nemsokára kiutazó diákokat. (Haha itt jegyezném meg, sok minden történt AFS-szinten is, és már most tele vagyok ötletekkel, amiket majd hazaviszek AFS Magyarországnak :D... AFS Kolumbia tök király, és annyi mindenfélét csinálnak) Egyik szombaton drága Julianomat megkaptam, mint őrangyal, aminek baromira örültem, mert ugye köztudott, hogy Németországban egy totál depis, öngyilkosjelölt csajszi "segítsége" nem bizonyult túl hatékonynak a konfliktushelyzetekben... Úgyhogy most örömködés, mert őt amúgy is ismertem, és szeretem, úgyhogy ááááááá kolumbiai AFS aztán teljesen bearanyozza a napjaimat :)! És olyan cukik a kiutazók is: van egy csajszi, aki januárban megy Magyarországra (ja én csak azokat ismerem, akik Bogotá körzetből valók, mert hát ez az ország hatalmas, szóval nem úgy működik, ahogy nálunk). Kicsit visszafogott, de Kittike dolgozik rajta, és mire odakerül, tudni fog valamennyit magyarul :P...

Na akkor folytassuk jó hírekkel: a decemberem hiperszuper lesz!!!!!!!!!! Jó páran bejelentkeztek nálam, hogy jönnek haza vagy látogatni :)... Na soroljuk: jön Sofi, az egyik régi gyerekem, aki most Argentínában lakik, és itt fogja tölteni a karácsonyt, meghívott magukhoz (ja mert hát mekkora Murphy volt, hogy 2 gyerekem volt Kolumbiából, és most mindkettő külföldön él -.-")! Aztán jön Ana María, akinek szintén az őrangyala voltam, és tök jó barátnők vagyunk (na őt nagyon hiányoltam, hogy nincs itt, mert 4 éve nem láttam)... Egyik nap írt, hogy jön, és utána kiderült, hogy "végleg" hazajön Angliából, és befejezi a tanulmányait meg minden :)! Amikor megkaptam az üzenetét, bevallom, elpityeregtem magam... Látogatóba jön továbbá Andrés, aki tavaly volt nálunk cserediák és amúgy 11 éves korában az USA-ba költöztek, de rendszeresen visszajár. És jön Alejandro, egy mexikói barátom, aki tavaly a Corvinuson volt Erasmusszal... Hát nem édes az élet :)? Ha már csóró vagyok bejárni Dél-Amerikát, Mohamed megy a hegyhez :D...

Az egyik AFS-es foglalkozás után megtudtuk, hogy Bogotában is rendeznek egy mini Oktoberfestet, mivel azért él itt egy kis létszámú német közösség. Fogtuk magunkat németországi excserediákok, és belevetettük magunkat a deutsch-kodásba :D! Tény, hogy nem volt akkora hű de nagy szám, mégis élveztük, hogy a világ ilyen messzi szegletébe is eljutott a dolog... Kiadtam 1000 HUF-nyi pesot Wurst-ra és Kartoffelsalat-ra, valamint egyik barátommal feleztünk egy sört, ami így fejenként 600 HUF volt, de basszus legalább sör íze volt, nem úgy, mint ezeknek a sörnek nevezett vizezett izéknek, ami itt van :P! Utána hivatalosak voltunk a 85. utcába (ami magyarul irtó hülyén hangzik), ami itt nagy partihely... Ez az a zóna Bogotában (amit amúgy Zona Rosa-nak hívnak), ami tele van bárokkal, diszkókkal, és hozzáteszem irtó veszélyes, pl. 2 hete megöltek egy diákot a tesóm egyeteméről... (De legalább közel lakunk hozzá...) Szóval meginvitált az egyik AFS önkéntes, mert előtte 2 nappal nyitottak ott egy bárt, ahol ő, mint társtulaj és koktélos pincér dolgozik, és nyilván mindenféle nyitási akciókkal kedveskedett, úgyhogy egy kedélyes, táncolgatós estét töltöttünk ott a többi önkéntessel...

Ja már az első konfliktuson is túl vagyok a fogadótesómmal, ami jó néhány napos fejtörést és nehézségeket okozott, de szerencsére megoldottuk a dolgokat, és élünk tovább, mint hal a vízben!