Annyira imádom az itteni létet, hogy azt még mindig nem lehet szavakba önteni... Az epic élmény, mikor nincs egy unalmas pillanatod, és ha kicsit nyugi van, akkor úgy érzed, hogy menned kell, mert benned van a boogie, felemelő érzés :)! Főleg az, amikor a régi "gyereked", akinek 4 éve az őrangyala voltál, teljesen ártatlanul bevezetted a fehérvári/magyar éjszakába, most hálaképp (revansképp?) ugyanezt teszi veled a bogotai éjszakában... Merthogy a drágaságos második őrangyalom (ha még nem írtam volna, kedves barátném felavanzsált angyalka lett) biztos, hogy nem gazdagítja unalmas perceim halmazát, hanem visz, és jót bulizunk :)! Így esett meg az az átbulizott éjszaka, mikor egy laza beülős estének induló eseményből a "Zona Rosa" egyik bárjának 2. emeletén roptuk, és mellé ingyen (!!!) kaptuk az üveg aguardientéket, amiből az est végén 1-et sikerült elrabolnom a helyről... Na hát a lányok tudnak élni!
Időközben kaptam egy fülest, hogy hoppá érkezik még egy jövevény Magyarországról, úgyhogy perui haverommal be is izzítottunk neki egy estét, hogy okosítsuk a kis buksiját mindenféle jóval... Végre érezhettem, milyen, mikor te tudod átadni a tapasztalataidat az újonnan érkezettnek, mert eddig ugye én voltam az "új" magyar... És mivel én már jól hozzászoktam az itteni léthez, gyakorlatban is megmutattam, hogy nem is olyan vészes a szitu itt, akármit is próbál beállítani a média. Főleg, hogy egy estén belül 2-szer kellett taxiba ülnöm. Na ezt elmagyarázom! Naivka, gringóképű külföldieket a taxisok sem kímélnek (mert ugye sok olyan tényező van, ami miatt sok helyen ugye nem éri meg külföldinek lenni). Egy kis akcentus, fehér bőr, kék szemek, világos haj --> megszívtad haver! Ergo meg kell tanulni kezelni ezeket a helyzeteket, bár nyilván idővel az asszimiláció folyamatával és a nyelv elsajátításával minden könnyebbé válik. Különösen nekem ezek nem okoztak túl sok problémát, de azért az elején nehéz csak így kolumbiainak kiadni magad, bár azt hiszem, én már elértem nagyjából egy lvl. 99-et :D! Így történt, hogy a szituációhoz mérten egy éjjel a legkedvezőbben utaztam taxival. Szombat (szórakozós, bulizós) éjjel 700-700 forintnyit fizettem egy jóóó nagy szakaszon utazva, ez örömmel töltött el, a kolumbiaiak meg hülyét kaptak, hogy ez lehetetlen, és biztos kiraboltam a taxist . Tényleg, mivel valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha egy külföldi annyira beilleszkedik, hogy latinos virtust vesz fel magára, jobban tudja kezelni az ilyen helyzeteket, mint egy kolumbiai... Hahha: lawyered! Ezen a estén kipróbáltam a Pisco-t, ami a perui nemzeti ital, és sokkal jobban ízlett, mint a nyomi itteni pálinkának nevezett lónyál, főleg, hogy teljesen olyan íze (és majdnemhogy ereje) volt, mint egy törkölypálinkának. Aztán pedig belevetettük magunkat a sztorizgatásba, hülyülésbe, és a végére még egy kis salsa és merengue táncikálásra is sor került :)!
Fogadóapukám szülinapjára épphogy sikerült beesnem, mert pont akkor volt lebeszélt találkám azzal a kolumbiai lánnyal, aki Magyarországra készült cserediáknak, és hát azt nem hagyhattam ki. Eső zuhog, Kitti rohan, de sikerült :)! (Igen, ezektől a monszunoktól kb. agyf.szt kapok!!!) De így az én kis országinfommal, történeteimmel és kis nyelvismerettel nyugodtan engedtem el a kis drágát, hogy élvezze a csereévét nálunk. Aztán ünneplés a családdal, 2 héten belül már a 2. torta, és nagy boldogság, mikor kinyitotta az ajándékom!!!
Volt évértékelő és évtervező gyűlés az AFS körzettel, ahol olyan édesen adták tudtomra, hogy szeretnek, és de jó, hogy itt vagyok :)! Pár nappal később kiderült, hogy beraktak egy kiutazásra felkészítő foglalkozás programkoordinátorai közé, hát én totál repestem az örömtől! Utána, mivel ünnepelhetnékünk volt, átcuccoltunk (volna!!!!) az egyik srácék lakásába kedélyes hangulatot teremteni, de útközben kifordult a kocsi egyik kereke (ja egy ősrégi Ladáról beszélünk, amibe vagy 7-en préseltük bele magunkat), úgyhogy a kármentő érkezéséig csúszott a program, de a későbbi hangulat nem maradt el!!!
Mivel mindig más típusú emberekhez és találkozókhoz van kedvem, épp homoszexuáliskodni volt kedvem (na nem abban az értelemben, ahogy ti gondoljátok), szóval tartottunk egy vicceskedő zenélős estét a bú barátaimmal, amihez kapóra jött, hogy a családom elutazott, ezért házon kívül töltöttem az egész éjszakát a belvárosban és szétwii-ztem az agyam azzal a játékkal, amivel Németország óta nem játszottam!
Egyre inkább közeledett a kiutazásom dátuma, de egy nappal előtte még pont sikerült összehozni egy "magyar estet" az újonnan érkezett lánnyal, és a már régóta itt élő sráccal, akit így végre volt szerencsém személyesen is megismerni. A dolog fénypontocskája mégis az volt, hogy egy olyan helyre ültünk be, ami a budapesti romkocsmák világát idézi, amiről azt hittem, hogy itt nem létezik (mert alapból nem olyan körökben mozgok)! Kicsit elfogott a Szimpla-érzés és a nosztalgia, de legalább már tudom, hová kell menni ilyen esetben :P...
Ééééés a sok szervezés és készülődés után: utazáááááás!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése