Most, hogy már 4. napom töltöm itt, kezd összeállni a fejemben a történet :)... Eddig állati fáradt voltam, most úgy érzem, fokozatosan térek magamhoz...
Nos a kedd éjjelnél tartottunk, amikor is idepottyantam az égből. Nem telt el 20 perc az ittlétemből, a fiútesómmal kimentünk a szomszéd kisboltba sört venni, ami úgy indult, hogy megkérdeztem, hogy összehasonlítva az európai sörökkel, milyen az itteni. Mire feleszméltem, az éjjel-nappaliban voltunk :D... A sör viszont valami borzalom (pedig elméletileg a legjobb kolumbiai sört kóstoltam) blöhhh :S... Olyan mintha a vizezett fesztiválsöröket még jobban vizeznék, és pluszban azért fecskendeznének bele egy kis keserű ízt az illúzió kedvéért.
Az 1. napom azzal telt, hogy aludtam, mint a bunda, mert azért megviselt a sok utazással járó hercehurca... Akkor ejtenék pár szót a fogadócsaládról. Négyen vannak: apuka, anyuka, lánytesó (21 - ő a barátnőm, mert együtt voltunk cserediákok Németországban) és fiútesó (19). Az anyukát még nem ismerem, mert az apukája nagyon beteg, és elutazott hozzá, hogy ápolja és mellette legyen, talán pár nap múlva hazajön. Barátnőm egyetemre jár és nyelvészetet tanul, ezért ő hétköznap korán kel és megy suliba (vele lakom egy szobában). A fiútesómat nagyon megszerettem, mert állati lökött (erre tényleg ez a megfelelő szó :P), úgyhogy mindig egymás agyát húzzuk. Az apuka is nagyon szimpatikus, tetszik a dolgokhoz való hozzáállása, és mindig el tudunk beszélgetni bármiről. Általában az apukával és a fiúval vagyok itthon, mert az apuka már nem dolgozik, a fiúnak pedig csak este van sulija, szakácsnak tanul.
1. nap dumcsiztunk, ismerkedtünk, összerázódtunk a fiúkkal. A tesóm (José) főzött ebédet, majd délután hazajött barátnőm is (María), aki hozta egy barátnőjét, és elvittek a közeli parkba beszélgetni, ahol még megismertem pár emberkét, akik szintén aranyosnak tűntek.
Teljesen meglepődtem azon, hogy rajtam valahogy nem fog az átállással járó szenvedés, pedig a külföldiek mindig panaszkodtak, hogy mennyire nehéz. El is mondom, miért: Bogotá az Andokban fekszik a tengerszint felett 2600 méterrel, ergo magaslati levegő, más páratartalom stb... Ezen kívül az időjárás is hűvöskés, évszaktól függetlenül itt 1 db klíma van, ami belőhető 17-20 fokra, és eső, szél, napsütés, és a Taft még mindig tart... És még számolni kell a 7 órás időeltolódással is... Igen, 2. nap azért rendesen fejbe kólintott a változás szele, és az elkövetkező 2 napban egyre rosszabbul lettem... Ma már kb. jól vagyok, de valahogy úgy érzem, mintha meg lennék fázva, pedig nem vagyok, nehezen lélegzem alapállapotban is (teljesen olyan, mintha kilométereket futottam volna), és állandóan fáradt vagyok. Hiába van cukirózsaszín szemkötőm az alváshoz (mert itt nincs sem redőny, sem sötétítő), a testem nem tudom becsapni. Itt minden nap reggel 7-kor kelek, mert az agyam tudja, hogy otthon már du. 2 óra van.
Mit is csináltam még? Volt egy nap, amikor jött egy házinéni, aki "segít" (ergo megcsinálja) takarítani, mosni, főzni. Ez itt nem számít luxusnak, teljesen normális, hogy a családokhoz bejárónő jön. Szóval nehogy azt higgyétek, hogy sznobok vagyunk, bár nekem annyira furcsa, és legszívesebben együtt főznék/mosogatnék vele. Csacsogtam vele is, jófej a néni, ráadásul állati finom ebédet főz!!! Voltunk még ebédelni a nagypapánál (nála van eredetileg ez a néni), aki vak, ezért teljes odafigyelést igényel. Ő szintén egy ennivaló bácsi, rengeteget mesél Kolumbiáról, és tele van 60-70-80 éves relikviákkal, élő történelem.
Fiútesóm bevitt a városközpontba, ami nincs is messze, tényleg kb. fél óra busszal. Azért bogotai viszonylatban ez tiszta Hawaii, mivel egyébként 8 millió fős lakossággal rendelkezik a város, és ismerek olyat, aki majdnem másfél-2 óra alatt ér be. Ahhoz képest, hogy sok kolumbiai azt mondja, hogy itt nincs semmi érdekes, én persze tátott szájjal mászkáltam végig a belvárost. Nyilván nekem minden új, és Európához képest ez 180 fokos fordulat. Láttam szép épületeket, parkokat, 1-2 felhőkarcolószerűséget és a város fő attrakcióját a Plaza de Bolívart, ami Bogota főtere, és Simón Bolívarról kapta a nevét (akinek óriási szerepe volt a spanyolok ellen kivívott függetlenségben). A tér nagyon nagy, tele emberekkel és fújfújfúj galambokkal, és még direkt kukoricát is árulnak, hogy lehessen őket etetni! Itt található a város Főkatedrálisa, a Kongresszus épülete és a Legfőbb Bíróság is. Nem messze tőle a kis utcákban sorakoznak a város múzeumai, amiket sorra végig fogok járni, egy csillagvizsgáló, valamint az elnöki palota is.
Ezen a környéken főleg, de egyébként is kb. minden utcasarkon rendőrök és katonák járnak a rossz közbiztonság miatt. Többféle rendőrtípust láttam itt: van a kommandós szintű, aki úgy van felöltözve, mintha Terminátor lenne (ők a lázadók és bűnözők ellen vannak, és olyan járművel közlekednek, mint egy tank - állati félelmetesek, viszont nekik köszönhetjük a békét és nyugalmat), vannak itt-ott fegyveres katonák, kutyával sétáló rendőrök (nagyon sok rottweilert láttam, sajog a szívem az én Luciferemért otthon...) és éjjel pl. sima autóval járőrözős rendőrök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése