2011. augusztus 27., szombat

Mindenféleségek

Ami nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy a központban az utcán sok az ékszerárus, mert én ugyebár rajongok a mindenféle színes, nagy, különleges csecsebecsékért... Tényleg mintha a Mennyország lenne számomra :)! De egyébként is nagyon sok árus van mindenhol, akik apró-cseprő dolgaikat szeretnék eladni (édességes, ilyen-olyan standok)...

Ami külön megér egy misét: az itteni gyümölcsök :)!!! Annyi féle-fajta van, hogy azt leírni nem lehet. Eddig még csak szupermarketben voltam, és ott is rengeteg van belőlük és nem is drágák egyáltalán (persze itt a papaya és hasonló cukorfalatságok egyszerű helyben termő dolgok, mint nálunk az alma :P)... De el tudom képzelni, hogy egy igazi piacon mennyi mindent lehet kapni! És annyira finomak, hogy elmondhatatlan (legalábbis amiket eddig kóstoltam)!!! Tényleg olyan gyümölcsök/zöldségek teremnek itt, amiknek más nyelven nem is létezik a neve, pont ezért eddig talán 1 nevet jegyeztem meg (guanabana), mert abból finom gyümölcslevet csináltak :)... Ja és ittam IGAZI ananászlevet is, aminek majdnem olyan színe volt, mint nálunk a frissen facsart almalé, jó zamatos volt! Amint jobban felfedezem a gyümölcstémát, biztosan írok róla egy egész bejegyzést!!! (És azt is remélem, hogy itt a fejemnél nagyobb méretű papayák földjén rászokom a gyümölcsevésre...)

Amik eddig nem nagyon nyerték el a tetszésem: a tömegközlekedés, mert számomra kaotikusnak tűnik és nem nagyon látom benne a logikát. Csak buszok vannak az egész városban, a metrót és a vonatot teljesen el lehet felejteni... Van a sima busz (ezek általában picik) és a Transmilenionak nevezett csoda, ami a busz és a villamos keverékének lehetne jellemezni. A másik dolog a WC-k. Nem is maguk a WC-k, hanem az, hogy itt a WC-papírt nem a kagylóba, hanem mellette egy kukába kell dobni. Ez azért van, mert annyira szűkek a szennyvízhálózat csövei, hogy ha a kis alkotásainkon kívül más is belekerül, eldugul. Persze, így nem dobálunk bele semmit, viszont én ezt annyira idegennek tartom, tényleg nehéz megszokni (bár eddig szerencsére egyszer sem rontottam el, hogy hová kell dobni a papírt :P)...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése