Zajlik az élet

Na eljött az újabb blogolás ideje... Ahogy a cím is jelzi, zajlik az élet itt Bogotában. Írnék akkor egy kicsit az eddigi történésekről.

Megvolt az első bogotai partym :)! Múlt pénteken édes nővéremmel, öcsémmel és barátnőkkel nyakunkba vettük a várost. Végre találkoztunk egy halom külföldivel, mivel az előparty a frissen ideérkezett német egyetemisták albérletében volt, így már nem éreztem magam "egyedül". Ismerkedtünk, szórakoztunk, majd átmentünk a bulihelyre. Nagyon jól éreztem magam, mindenki barátságos volt, és még random népek egy vízipipát is hordoztak körbe, ami már eléggé hiányzott. Az itteni pálinka csodálat - becses nevén aguardiente - háááát messze alulteljesített nálam. Ahogy már többeteknek meséltem, vííííííííííz (olyan lebutított ouzonak nevezném, mert ánizs íze van, 24-25%-os azt hiszem), de legalább nem rúgat be úgy, mint a magyar pálinka, amitől viszont a családom kb. fulladozott :D! Főleg bulik idején jön elő a taxi, mint egyetlen opció a hazatérésre. Szerintem egyáltalán nem drága ahhoz képest, hogy fővárosban vagyunk (kb. 800-1000 HUF), főleg persze ha többen vagyunk, annyira jön ki, mintha buszoznánk.

Azért másnap rendesen megszívtam a taxival, mivel északra kellett mennem egy találkozóra, és rendes felárat fizettem érte, mert pl. a második úriember direkt dugóba hajott :S... Sajnos hiába beszélek jól spanyolul, mindig kilométerekről  kiszúrnak az utcán is, hogy nem idevalósi vagyok, és a fejemet sajnos nem tudom átmaszkírozni kolumbiaira. De sebaj, már kezdem szépen megtanulni, hogyan kell használni a buszt (amit még mindig gyűlölök). Ja igen, összefutottam Thomasszal és Sandrával, akiket Andrésen keresztül (egy barátom, Magyarországon volt cserediák AFS-szel) ismertem meg. Thomas egyébként osztrák és szintén AFS-es (kicsi a vilááááág!!!), 2-3 éve él itt Bogotában, mester szakon tanul. Az ő barátnője Sandra (ő is AFS-szel volt cserediák), aki segít nekem a szakmai gyakorlatom elintézésében, csak most a főnök épp nincs Bogotában, ezért húzódik az interjúm... (Munkáról később, mivel egyelőre összevisszaság van, és húzzák-halasztják.) Ők ketten irtó aranyosak, és mindenben a segítségemre vannak. Egy nyamnyam helyen (Crepes) nyamnyam reggelire hívtak, és még fagyit is ettünk, ami igaz, hogy 2 gombócos volt, de nem gondoltam, hogy ez ilyen óriási tud lenni...

Vasárnap este végre hazajött az anyuka 3 hét távollét után (Neivában volt ápolni a beteg apukáját), annyira vártam, hogy megismerjem!!! Elhatároztam, hogy mire hazajön, főzök valami finomat. Krumplis tészta lett uborkasalátával, mert a konyhában sem szeretném elsőre ellőni a legpuccosabb kajákat, szokják csak az ízeket :P... Nagyon örült a meglepetésvacsorának, és véleményem szerint, jól kijövünk majd, nagyon ennivaló kis anyuci! Így került sor az ajándékozásra is, tetszett nekik a sok szuvenír, amit hoztam! Másnap még itthon maradt pihenni, de mivel üres volt a konyha és káosz uralkodott az egész lakásban, segítettem neki egy picit rendbe szedni a dolgokat. Hát igen, egy ház anyuka nélkül 3 héten keresztül, gondolhatjátok :)! Egész nap furikáztunk, bevásároltunk (hahhhh megint órákig bámultam és fotóztam a gyümölcsrészleget :D)... Kipróbáltam a kolumbiai empanadát (kis táskácska, amibe mindenféle tölteléket raknak), fincsiiiiiii volt! És most már ráadásul megvan a kedvenc gyümölcsöm is: a GRANADILLA (bár azért még nem ettem olyan sokféle gyümölcsöt)!!! Keressetek rá, tök gusztustalanul néz ki, de állati finom...

Tényleg nagyon tetszik az ittlét, úgy érzem, ez már kellett... Érdekesen telnek a mindennapok, mindig találunk valami izgit az apukámmal és a tesómmal! Egyik nap is Joséval főztünk finom ebédet, az apuka majd' el volt ájulva... Most épp sokat kell olvasnom Kolumbia történelméről és politikai rendszeréről, mert a munkához azért kellenek ezek az ismeretek, és mert egyébként is nagyon érdekel! Ja, és nagyon örülök, hogy ezeknek a dolgaimnak a családom is örül, mert tavaly szegénykék pórul jártak egy észt cserediák fogadásával :(! Azt a lányt állítólag semmi de semmi nem érdekelte a partyn, az alkoholon és a pasikon kívül... Meséltek róla furcsa sztorikat. Ezért tényleg szeretném, hogy minden flottul menjen a családommal, és végre legyen valami jó fogadócsalád élményük is! De egyébként nagyon csípnek eddig, és ezt az állapotot fenn szeretném tartani az évem végéig, mivel én is nagyon szeretem őket!!!!

Láttam már telenovelákat is, hmmm viccesek :D! Sajnos a csöpögős-ordítós-bőgős-hősszerelmes szappanoperák nem az én stílusom, de szerencsére a család sem nézi őket. Vannak viszont tökre nézhető helyi sorozatok, amiket esténként a családdal összeülve közösen nézünk, addig is passzívan tanulom a nyelvet :D!