Jajj emberkék, nem is tudjátok, mennyire kackac visszaolvasni a korábbi bejegyzéseimet :D! Bocsánat, hogy egyre ritkábban írok, de beindult az élet, és minden nap van valami...
Az elmúlt 2 hetet a legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy az új emberek korszaka. Megismerkedtem azzal a két szem magyarral, akik Bogotában élnek. Elvittek ebédelni, csacsogtunk, nagyon jófejek! Mindketten kb. 8-9 éve jöttek ki dolgozni, és azóta már családos emberek, és jól elvannak itt. Dániel épp segít nekem egy munka megszerzésében :)... Továbbá új ismerősökre tettem szert 2 Couch Surfing-es arc és egy perui srác személyében, aki Budapesten élt 3 évig, és ugyanolyan random módon, mint én, eldöntötte, hogy most épp Bogotában fog lakni :)! Találkoztam végre Makával is, aki Magyarországon volt cserediák, de én nem ismertem, mert akkor csereéven voltam Németországban (ráadásul kb. 10 percre lakik tőlem)... Egyik hétvégén tartottunk megint egy kis összejövetelt a "magyarországi" latinokkal, és volt igazi magyar forró csoki (én nem tudtam, hogy ez itt ekkora nagy szám, de kiderült, hogy az itteni kávézókban nem létezik ilyen ital)...
Elmentünk ismét Gachancipába, ahol a hétvégi ház van, ez alkalommal azonban nem a mi telkünkre, hanem egy rokonéra. Na nekem full nem esett le, hogy neki az csak nyaraló, mert olyan óriási, igényesen és gyönyörűen berendezett ház, hogy olyan lakóháznak néz ki. Mondanom sem kell, állati pénzes a pasi, több ingatlanja is van itt-ott, viszont egyáltalán nem érződik rajta, hogy sznob vagy beképzelt lenne. Állati kedves, aranyos, nagyon művelt. Kiderült, hogy járt már Budapesten, és olyan dolgokat tudott a magyarokról, hogy csak ámultam. Sétáltunk az óriási földjein, aminek kilátása van a völgyben lévő tóra, és olyan csodálatos táj veszi körül, hogy leesik az ember álla. Még több családtagot ismertem meg, és már akkora káosz van a fejemben a neveket és a rokoni szálakat illetően, hogy az már szappanoperába illő (nem csoda, hogy a sorozatokban mindig megy a kavarás ennyi latinnal egy helyen xD)... Amúgy nagyon kedves módon szétszívattak ebéd közben, de tudom, hogy pusztán szeretetből csinálják, mert itt ha családi találkozó van, mindig én kerülök valahogy a központba, és az egész család olyan mókás kedvű, hogy egész nap viccelődnek egymással is.
Eljött annak is az ideje, hogy végre alkalmazkodjak a bolond időjáráshoz. Azt mondta valaki, hogy a szervezetnek olyan 3 hét és 1 hónap közti időre van szüksége a teljes átálláshoz. Na most nekem most volt 1 hónapja, hogy megérkeztem, és eddig többé-kevésbé sikerrel vettem az akadályokat. Az elején kb. haldokoltam-fuldokoltam, utána sokkal jobb lett, de volt 1-2 nap, amikor állati rosszul éreztem magam (de csak úgy 5-10 percekre). Múlt héten viszont egyre rosszabb lett, azt hittem, hogy elkapott valami betegség, és totál beparáztam, hogy soha nem leszek már normális állapotban. És egyszer csak bumm, felkeltem, és jól voltam :)! Végre tudok olyan intenzitással lélegezni, ahogy otthon, nem száraz a szám egész nap, és nem kell napi 3 liter vizet meginnom ahhoz, hogy jól érezzem magam! Hahhh mission completed :)!
A nagy happiness-be persze hogy be kell csúsznia valami szívásnak is! Múlt pénteken sétáltam, sétáltam, egy kis lyukba beleléptem, zsupsz :(. A bokám sikeresen kirándult egy másik univerzumba (továbbra is felhívnám gonosz ismerőseim figyelmét, hogy délután volt, semmilyen alkoholos befolyás alatt nem álltam, és nem voltam sem EDDA koncerten, sem Corvinus gólyatáborban)... Murphy bárhol legyek, a világ minden szegletében rám talál. Eredetileg a hétvégén 3 buliba voltam hivatalos, na ennek annyi is volt! Itthon szenvedtem, jegelve és pihentetve a bokám, bár szerencsére nem olyan durva, mint az előző kettő, 2-3 nap alatt már rendben voltam...
Jajj igen! Múlt héten tört rám először olyan igazi honvágy... Nosztagliáztam pöppet, de nem volt se bőgés, se kesergés! Csak már kicsit meguntam az itteni kaját (miéééééért esznek mindig rizst, marhahúst meg babot, babot, babot?????), és már kicsit ááá, hogy osztozni kell a szobán (a koli/albi után azért haza-hazjárogattam, és megvolt az 1-2 nap egyedüllét). Baromira társas lény vagyok, és általában utálok egyedül lenni, de most, hogy valaki mindig van itthon, kicsit frusztráló. Meg valahogy úgy megölelgetnék otthon mindenkit :):):)! SZERETLEK TITEKET !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése