Na jajj igen, ma valahogy kicsattanok az örömtől, és ugrálhatnékom van egész nap :)! (Pedig az időjárás elég nyomi...) Gyerekek, meg kell mondjam, állatira jól érzem itt magam, és bár tényleg zavar, hogy ezek a fránya latinok mindent halogatnak (lásd: munka), de ezeken kívül elvagyok, mint a befőtt...
Ismét belevetettem magam egy jónak ígérkező partyba. Posztoltam is facebook-ra egy fotót, amin olyan kolumbiai barátaimmal vagyok, akik 2008-2009-ben voltak Magyarországon. Julian barátom hívott el, mert drága kis cserediákjaink alkalomadtán összeülnek, és csapnak egy jó magyaros bulit. Az egyetemnél kezdtünk a belvárosban egy nagyon szimpatikus kis kocsmában, ahol kb. 180 HUF egy sör (haha Tetthely-feelingem volt), majd elmentünk José lakásába egy kis házibulira (akinek mond valamit: Angelica, Paula, Julian, José és Sebastian voltak ott és még pár random arc). Kicsit hihetetlen, hogy itt mindig ezt a furi aguargiente-t isszák, ami nekem totál nem ízlik, viszont egyszer csak előkerült a magyar pálinka is (le sem tagadhatnám, hogy AFS-es cserediákokkal voltam!!!). Baromi jól éreztem magam, tanítgattak salsázni meg merengue-zni, de azért úgy érzem, még kell egy kis idő, hogy belerázódjak. Bezzeg a reggaeton az ment :P! Ráadásul Julianék meghívtak egy utazásra is, mert jön valakije Magyarországról 1 hónapra, és ennek apropóján egész Észak-Kolumbiát bejárnánk 1 hónap alatt egy kis csapattal... Tök jó lenne, remélem összejön, bár azért nem lehet annyira olcsó mulatság... Szurkoljatok :)!!!
Mostanra már elég jól kezdem megismerni a jó nagy családot. Szerencsére hétvégén - de néha hétközben is - mindig meghívnak minket ebédre nagybácsik és egyéb rokonok, és már többnyire a neveket is tudom. Nagyon kedvelem őket, olyan kis lazák és barátságosak velem. Apukámmal egyébként is sokat sétálgatunk erre-arra itt a környező falvakban és Bogotában is. Talán a 2. hetemen lehetett, hogy este egy falucskából jöttünk haza kocsival, amikor is rám tört az érzés, hogy "hűűűűűűatyaég Kolumbiában vagyok", úgyhogy a nagy felfedezés folyamatában pöppet elbőgtem magam, de állati jó érzés volt! Ja és vicces, hogy az öcsém szakácsnak tanul, de egyik nap segítettem neki desszertet csinálni, és jobban tudtam a sütéssel kapcsolatos dolgokat, mint ő :)! Anyunak üzenem, hogy itt az én kis lustaságommal még mindig tök királynak számítok. (A tojásfehérjét kellett valami cukorral felverni, és kb. 1 perc után azt mondta, hogy elrontotta, és öntsük ki, mikor én felhívtam a figyelmét, hogy a hab nem 2 perc után lesz olyan, hogy fejre állítsuk :P...) És ahogy Karesz mondaná: "Vakok közt félszemű a király".
Még mindig folyamatosan művelem magam kolumbiai töriből, és nagyon érdekes dolgokat olvasok és fedezek fel, valamint egyik nap töri órát tartottam az apukámnak, akit nagyon lenyűgöz a magyar kultúra. Találkoztam végre a német lánnyal is, akivel a repülőn ismerkedtem meg. Olyan menő kirakodóvásárt találtunk, hogy eldobom az agyam :)! Igen, ilyen kézműves, ékszeres, szuveníres cuccokkal volt tele minden, úgyhogy Kittike megint úgy érezte, hogy hazatért... Alkudtunk szépen, és vettem egy türkiz blabla köves gyönyörűséget, ami állítólag gondoskodik a szellemi-spirituális gazdagságomról, jah és kaptunk "ajándékba" (ami persze még a lealkudott árba is bele volt kalkulálva) egy Kolumbia színű karkötőt! Észak-Bogotában voltunk, mit szépítsek, a burzsujnegyedben, ami nagyon rendezett és szép volt. Előtte pedig egy állatira lepukkant ebédlőt találtunk, ahol 600 HUF-ért óriási adag levest és másodikat kaptunk kólával kísérve. Nagyon nyami-nyami volt, tutira még visszamegyünk, pedig tényleg eléggé bizarrul nézett ki a hely.
A tesóm barátnői is állati kedvesek, van egy, akit már nagyon bírok. Egyik nap nálunk is aludt Ginna, és másnap elmentem velük az egyetemre, mert Maríának végre úgy volt órája, hogy engem is beengedtek. Hiperszuper az a suli, szívesen járnék én is oda, főleg, hogy az itteni barátaim/ismerőseim nagy része oda jár. Több óriási épület van, és nagyon modern volt minden (tegyük hozzá, perkálnak is érte rendesen minden szemeszterben). Voltam filmnézős német órán, és Ginnával az "Erotika a filmművészetben" órán, ahol kb. belezúgtam a tanárba. Éééés az egyetem melletti parkban szintén van kirakodóvásár, valamint gyümölcsárus-stand, ahol egy "pohár" gyümölcs (tudjátok, mint a pályaudvarokon-reptereken kb. 800 HUF-ért árulnak) itt 100, azaz 100 HUF-ba kerül. Én speciel a frissen darabolt ananászra szavaztam, de van mindenféle, és a hapsi ott pucolja és vágja a szemed előtt. A hétvégére több buli is hívogatott minket, de végül nem mentünk egyik nap sem, mert María eléggé fáradt volt a suli miatt, engem meg valami hülye magaslati betegséges nyavalya kerülget a napokban. Kicsit belefáradtam ebbe a dilis klímába, mert most tényleg megbolondult az idő. Elmegyek valahova kellemes időben, egyszer csak 25 fok lesz és tűző nap, majd 10 perc múlva szél és olyan eső, ami elől nem lehet menekülni. A napokban nem nagyon sikerült aludnom sem, és néha légszomjam van, de most már tényleg remélem, hogy elmúlik. (Ja végül is Bogotá a világ legmagasabban fekvő városa...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése