Igen, azért sem mentünk bulizni, mert én közben a munkaügyeimet intézem, és ide-oda mászkálok, vagy írogatok és telefonálok. A kontaktjaim riadókészültségben állnak, és adódott jó néhány lehetőség, csakhogy várni kell. Ahol eredetileg dolgoznék (a nemzetközi iroda), a főnöknő elég hmmm érrrdekes: hol ezt mond, hol meg azt mond, és már nagyon idegesít, mert most meg épp elutazott 2 hétre, úgyhogy ezért is nézek minden más után... Gyakornoki állásom már majdnem biztos, csak ugye azért nem jár itt fizetés. Viszont az iroda, ahol voltam, nagyon tetszett (egy fejlesztésekért felelős minisztérium). Barátnőm, aki ott ügyvéd (őt is AFS-es kontakt alapján szereztem), és a 31. emeleten dolgozik, tök fain. A főnöke mindenféleképp meg akart ismerni (a tesója a BME-n tanult), és szerette volna, ha náluk helyezkedem el, de sajna semmi közöm a joghoz. Ott megpróbálnak a saját tanulmányaim és érdeklődési köröm alapján elhelyezni (nemzetközi kapcsolatok, politikatudomány), és egyelőre megkaptam "házi feladatnak" egy olyan témát, ami a főnök szerint itt Kolumbiában elég aktuális és van mit tenni érte. Ez pedig nem más, mint a "primera infancia", amit én személy szerint gyermekpolitikának mondanék. A lényege, hogy a gyerekek védelmével, alapjogaival foglalkozik, és feladata, hogy minden jog és lehetőség biztosítva legyen számukra (főleg 0-6 év között). Ez a projekt itt még gyerekcipőben jár (muhhhahhha de vicces vagyok), ezért nekem utána kell néznem, hogy a környező országok hol tartanak ebben a témakörben, és persze Kolumbia hol jár, azután kezdődik a projekt. Kaptam egy valag törvényt és rendeletet, meg az alkotmány egyes részeit, amit fel kell dolgoznom ehhez. Amúgy tök érdekes, és sarkall, hogy a felsőbb szintű spanyolomat használjam, és ne azt, amit a fiútesómtól tanulok nap mint nap :D... Na ja, már eléggé vágom a helyi szlenget is, és José folyton panaszkodik, hogy engem nem lehet úgy szívatni, mint a tavalyi cserediákjukat, mert alapból beszélem a nyelvet és gyorsan tanulok...
Ezen kívül a német barátnőm épp megkérdezte a német suliban, ahol ő dolgozik, hogy esetleg lenne-e esélyem (véleménye szerint jobban beszélek németül, mint a kolumbiai kollégái :D), és azt mondták, hogy örülnének a jelentkezésemnek, szóval egy fél délutánt azzal töltöttem, hogy pályázatot írtam deutschul, hát majd meglátjuk... De fun fact: az egyik nagybácsim 2 lánya oda jár, úgyhogy épp kapok egy jó kis pozitív referenciát tőle! És Éva is mindenben támogat, aki már jó pár éve Kolumbiába költözött (de nem Bogotában lakik), és még utazás előtt felvettem vele a kapcsolatot. Most az egyik bogotai ismerőse próbál segíteni. Éva adott még 1-2 magyar elérhetőséget itt Bogotában, és ha minden igaz, holnap Dániellel ebédelek, aki már időtlen idők óta itt él és itt alapított családot. Anyu, Apu, légyszi NE aggódjatok, tudjátok, hogy mindig megoldom a dolgaimat!!! :)
Az anyukám szegény még mindig ingázik Bogotá és a másik város közt, ahol az apukája lakik, eddig a majd' 3 hét alatt kb. 5 napot láttam. Most elvileg hosszabb időre jött haza, mert sajna nincs több szabadsága. Szegény nagyon szomorú, mert sajna nincs mit tenni az apukájáért. Úgyhogy bármi van, mindig készségesen a segítségére vagyunk. Továbbra is szocializálódom folyamatosan, azon kívül, hogy sok barátom és ismerősöm van itt, mindig hajt a kíváncsiság, hogy új embereket ismerjek meg, szóval beléptem a CouchSurfing oldalamra, és kontaktolok itteni népekkel is, akik szintén irtó szimpik :)! Jajj, és képzeljétek, ma végre elkaptam egy BL-meccset!!! Na és nem csak egy random meccs, Barca-Milan élőben :D! Tök véletlenül találta az apukám a csatornát, ahol közvetítik, és bár a Barca nyomiiiii volt, na jó a Milan volt szerencsés, tetszett, hogy valami "hazait" nézhetek... És tudjátok mit, már nem is gyűlölöm annyira az itteni buszokat! Most, hogy már mentem egyedül is, nem tűnik vészesnek, csak oda kell figyelni, hogy mit ír a tábla, nehogy rossz felé menjek... És főleg, hogy már a várost is egyre jobban ismerem, sokkal nagyobb biztonságot ad a mászkálás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése