Amik azóta történtek

Na visszatérve az amazonasi kitérőmből, bepótolom a decemberi-januári részt, ami még hiányzik...

December elején hagytuk abba valahol az Amazonas után. Hát mit mondjak, nagyon mozgalmasra sikerednek a mindennapjaim. Meló után is általában tevékenykedek valamit, járok találkozókra, moziba, bulizni. Hát most így mindent részletesen leírni szerintem felesleges (meg lusta is vagyok nagyon), főleg, hogy sok személyes dolog történt, amit meg nem fogok a nagyvilág elé tárni, de szemezgessünk kicsit...

A hónap első hete után voltam a főnökékkel egy brazil pasi kiállításán (Britto), aki hát szép dolgokat csinált, de inkább volt bolt a helyiség, mint kiállítóterem, és hozzá kell tenni, hogy nyilván minden rohadt drága volt. Elmentünk a telekre is egy hétvégére a családdal lazulgatni, mert hát a fiútesóm nemsokára elköltözik Argentínába, és ki kell használni az időt. (Megdicsértek, hogy milyen házias meg kertészkedős vagyok, mert jujj véletlen tudtam - mert olyan bonyolult művelet -, hogyan kell elültetni egy palántát :D... Ezek a kolumbiaiak tényleg állati bénák, jó mondjuk, akik házvezetővel éltek egész életükben, és egy villát nem bírnak arrébb rakni!) Mert igen, nem tudom, hogy írtam-e, az öcsém január elején elköltözött Buenos Airesbe, mert ott fogja folytatni szakács-gasztronómus tanulmányait, meg dolgozni fog... Hiányzik is :(! Aztán voltam AFS-ezgetni is, mert épp egy kiutazó csajszit készítettünk fel, utána meg német barátnőm szülinapja volt, amit még azelőtt kellett megünnepelni, hogy hazament volna karácsonyi vakációra. És bár itt nem szeretek németül beszélni (főleg hogy egyre nehezebben jönnek a szavak), épp itt volt látogatóban a barátja, aki nem beszél spanyolul. És velük kivételes a helyzet, mert barátnőm onnan valósi, ahol én éltem Németországban, és a barátja is közelről, ugyanabból a régióból származik, szóval néhány házi mojito után már szabadon toltuk a Badisch-t (helyi dialektus) :D... Még egy fun fact: a srácnak először fogalma nem volt, hogy én magyar vagyok, meg is kérdezte, hogy melyik városban lakom, vagy hogy svájci vagy osztrák vagyok-é (amit amúgy utálok) :D!

16-án pénteken kezdődött a "novena"-k időszaka, ami állítólag tipikus kolumbiai hagyomány (még Dél-Amerikán belül se nagyon van más országokban), ami azt jelenti, hogy 9 nappal szenteste előtt minden nap összegyűlik a család, együtt felolvasnak a novena-s könyvből (ami ilyen bibliai, Jézus születését elmesélő történetekből áll), imádkoznak (igen, ez volt a kedvenc részem, köszönöm kérdéseteket :D), és énekelnek meg zenélgetnek (elővesznek mindenféle pici hangszert vagy akár fakanalakkal ütik a ritmust, tök cuki). Ezek után pedig megvacsoráznak. Minden nap más házában voltunk, így vártuk a karácsonyt, de mindig jó kis kedélyes hangulat alakult ki. Mivel ez a szokás teljesen egyedi, és nem tudtam, hogy esetleg van-e magyar neve, kilencedölésnek neveztem el :D (a 9-es szám miatt, mivel a novena - kilencedik - vegül is erre utal)...

Tehát 2 novena között voltunk megint Gachancipában (ahol a telek van) elsőáldozáson, ahol életem első "lechona"-ját ettem! A lechona rohadt fincsi, a lényeg, hogy levágják a malacot, kinyitják, kiszednek belőle egy csomó húst, amit serpenyőkben, lábasokban megsütnek, megfőznek, hozzáadnak zöldségeket, rizst, meg mindenféle ízlés szerinti finom cuccokat, és amikor elkészült, visszarakják a "lyukas" disznóba, és úgy tálalják. Kívülről pedig (nem tudom, hogy perzselik vagy a franc tudja) a bőre is nyami nyami "chicharrón" lesz... Tényleg, mint az amcsi filmekben, alma a szájában és a hatalmas asztalon malacka kiterülve, felszolgálva, ideális nagy családi összeRÖFFenésekhez :)!

Továbbra is sok-sok novena, meg az öcsém megtartotta a búcsúbuliját az ír kocsmában (ahol valami 1000 forint egy sör!!!!), ami egy marha jó hely különleges alkalmakra vagy ugye ha van pénzed...  Mondjuk ír sörből annyira nincs túltengés, inkább mondjuk európai sörök vagy a helyi sörfőzde különlegességei kaphatók (amúgy a Bogotá Beer Company-nek állati finom minőségi sörei vannak - kár, hogy ilyen drágák, pedig azok az itteni legihatóbb sörök, a többi olyan amcsi vizeletsör)! Közben a karácsonyra is készültem, meg hát ott volt még a kínos pillanat, hogy hogyan beszélgetek el a fogadócsaládommal arról, hogy lehet, hogy a karácsonyt máshol töltöm, mert elutaznék a barátaimmal... A szülők állati kedvesek voltak, és mondták, hogy ha most jött egy ilyen utazási lehetőség, meg most az ünnepek miatt szünetem van a munkában is, akkor használjam ki, úgyhogy örömködtem :)! Még utazásom előtt várt rám egy nagy feladat az ajándékok előkészítése mellett: ismét elmenni a DAS-ba (bevándorlásügyi hivatal) meghosszabbíttatni a tartózkodásim, amit szó nélkül meg is tettek, és tök kedvesek voltak. Mivel már a múltkori alkalommal beadtam az összes papírt, képet, ujjlenyomatot, nem is kellett sorba állnom, de a néni közölte, hogy ez az utolsó alkalom, mert a 180 napos tartózkodás után úgy lehet újabb 180 napot megkezdeni, ha elhagyod az országot, és visszajössz... Na ez okozott egy kis brainstorming-olást, de mostanra már erre is megvan a megoldás ;)... Mégiscsak iszonyatmód örültem, hogy megadták így karácsonyi ajándékként... És aznap ráadásul teljesen a szerencsén múlt, de tudtam találkozni egy rég nem látott baráttal. Tudniillik nekem van egy amerikai barátom, aki amúgy kolumbiai, csak kiskorában kiköltöztek (ja és AFS-szel volt Magyarországon). Minden évben jönnek látogatni, mert a család másik fele ugye itt lakik. Már napok óta itt volt Bogotában, és tudtam, hogy elmennek messzire a nagypapához, én meg elutazom, hát úgy tűnt, hogy pórul jártunk. Utolsó nap írtam neki, hogy hívjon már fel, és kiderült, hogy az apukájánál volt, aki 5 percre dolgozik az irodánktól, szóval átjött meglátogatni, és munka után pedig beültünk kávézni meg dumálni egy jót... Hát na, én majdnem nem hittem el :)!

Na ezt követte az utazós rész :)! Mivel a vakációra átugrott Kolumbiába egy costa rica-i lány (szintén excserediák, AFS Magyarország), hogy meglátogassa a kolumbiai spancijaimat, akikkel együtt volt cserekölök, szerveztünk egy kiruccanást, aminek a végállomása a tengerpart volt. Elmentünk Cúcutába, ami az itteni angyalomnak a szülővárosa (és ahol mindig meleg van :D), és eltöltöttünk ott egy jó 10 napot... Cúcuta nem egy hűűű de turisták kedvence hely, egy átlagos város, valahogy mégis magával ragadott, és nagyon jól éreztem magam. Az ott töltött időnkre tényleg ráillik a mondás, miszerint "nem az a lényeg, hogy hol vagy, hanem az, hogy kikkel" :)... Megnézegettük a várost, a környéket, a haverom családja pedig állati kedves volt. Kipróbáltunk helyi különlegességeket, és életemben először ízlett az "arepa" (ami amúgy egy förtelmes kaja, ha még nem mondtam volna... Majd leírom, mert még mindig blöhhh), mert santanderi arepát ettem, ami más (sokféle arepa van, úgy tűnik, én addig a "rosszakat" próbáltam csak)... Moziban megnéztük az új Twilight-ot, aminél bődületesen rosszabb filmet én még életemben nem láttam!!! Jó, igen sokszor mentünk bulizni, végül is szünetünk van, na... Ez most inkább a lazulásról szólt, mint a nemistudom milyen kötött programokról. Szerintem ezért is tetszett, mert már nagyon bennem volt a boogie, hogy ki akarok törni a bogotai mindennapokból és esőből (mert előtte akadtak nehézkes, konfliktusos pillanataim). És talán azért is, mert Cúcutának van folyója (rendes folyó, nem úgy, mint Bogotában, és hát én dunai gyerek vagyok, kell az a folyó oda :P!). Gyakran mentünk a folyópartra esténként szórakozgatni, mert a helyi népség is odatömörül barátokkal találkozni... Csináltunk grillezős partit is pont aznap, amikor elkezdett esni az eső (itt kb. sosem esik, csak ezért mondom), de megoldottuk. És megtanultam guacamolét csinálni, jajj Istenem :D... nem tudom, hogy fogom otthon kibírni avokádó nélkül, ez itt lételem, otthon meg gondolom állati drága és még íze sincs :S... És az unokatesó házában díszelgett egy Soproni üveg, amit Magyarországról hozott neki a haverom, és mondta, hogy mennyire finom a magyar sör! Itt is voltak novenák, megismertük a haverom családját, akik tök jóarcok, és egyfolytában az unokatesóival lógtunk... Karácsony előtti nap pedig elkísértük a nagynénit jótékonykodni, mert ő minden évben vesz pár ajándékot, becsomagolja, és a játékokat szétosztja a szegény gyerekek közt :)... Hű és volt egy kaja, amiért meghalok, de azóta sem ettem, mert nehéz elkészíteni: carne oriada. Valahogy nem tudom, hány napon keresztül füstölik meg érlelik és állati finom!!! Szenteste jól telt, ottani családi körben, énekelve, megkajálva, bár karácsonyi hangulatom még mindig nem volt. Lohasztó meleg, műfenyőfa, furcsa dekorációk (komolyan égőből delfin, napocska és társai áááá), hát na, nem voltak adottak a körülmények, szóval én egy bulinak fogtam fel, nem nagyon tudtam ezzel így azonosulni... Meg hát elektromos teniszütővel hajkurásztam a moszkítókat, amik ismét szétkajáltak... De azért cuki volt...még pici ajándékokat is kaptunk a családtól, és hihetetlen, hogy az egyik nagynénitől pont azt a karkötőt kaptam, ami a tanítványomnak is van. Mikor a kiscsajt kérdeztem, nem tudta, hol vette/kapta, mert már régi, és erre Cúcutában tökre véletlenül megkapom, hát awesome :)!!!! Ami még szintén nem történt meg velem szenteste (mert nem nagyon szokás, de haveroméknál igen), hogy a családi ünneplés után elmegyünk barátokkal bulizni... És tény, hogy minden szórakozóhely nyitva van, mert mindenki mindig partizik 24-én... Úgyhogy felkerekedtünk, és elmentünk egy fain diszkóba, ami hatalmas volt és tömve volt emberekkel. Felül nyitott volt (mert hát mégiscsak meleg éghajlatos hely), és 2 részre volt elkülönítve, hogy mindenki megtalálja a maga zenéjét (latin és elektro). Baromi jól éreztük magunkat, és reggel fél 7-ig (kb. zárásig) maradtunk, és először láttam így a napfelkeltét... Felejthetetlen :)! Bowlingoztunk is, amiben egyre jobb vagyok, mióta az amazonasos barátom megtanított, és párosban lenyomtuk a costa rica-i csajsziékat... Időközben volt 1-2 nap, amikor nagyon beteg lettem, nem tudjuk, miért :(... Fejfájás, szédülés, hasmenés, hányás, de főleg hányás ááááá! Levegőt alig bírtam venni, nemhogy felkelni. Már majdnem kórházba akartak vinni, de nem hagytam, aztán végül is jobban lettem. Amúgy lehet, hogy a csapvíztől lettem rosszul, amit köztudottan Bogotán kívül máshol nem szabad meginni (külföldieknek legalábbis)... Igen, ügyes vagyok -.-"! Közben az útviszonyok (földcsuszamlás, csúnya dolgok a sok esőzés miatt) és egyéb hátráltató tényezők miatt úgy döntöttem, hogy mégsem megyek a tengerpartra (a barátaim csak 4 napra akartak menni, nekem az nem érte meg), szóval 31-én visszajöttem Bogotába, hogy legalább a szilveszterre pont becsússzak :D... Még az utolsó cúcutai napokban vásárolgattunk, átmentünk Venezuelába (mert amúgy a város határváros) nézelődni, és főztem csirkepörköltet, hogy a család ki tudja próbálni, azoknak pedig, akik éltek nálunk, legyen egy jó napjuk :)... Elmentünk Santander tábornok szülőházába, aki itt Bolívar mellett a legfontosabb honfi, és bejártuk a birtokát. Kiderült, hogy amég létezett Gran Colombia (Kolumbia, Venezuela, Ecuador és Panama régi együttélése), Cúcuta rövid ideig még főváros is volt... Megnéztük a haverom anyukájának állított emlékművet a városban (tudjátok, ő az, akinek az anyukáját a gerillák túszul ejtették, majd a hadsereggel folytatott akcióban megölték), és kiderült, hogy ő nagyon híres ott helyben. Egy alapítvány is működik számára, gimnáziumot neveztek el róla, mert életében annyi jót tett. Indulásom előtt a nagynénik egy csomó aranyos dologgal ajándékoztak meg, aztán kikísértek a reptérre, és hazajöttem... Azért kicsit hiányzott Bogotá, pedig általában az utazásaim közben nagy ívben khm "nemérdekel", hogy mi van otthon, most viszont elkapott a Bogotá-láz :D! Annak ellenére, hogy nem minden tökéletesen jött össze, ahogy terveztük, jó élményekkel tértem vissza, és abszolút nem bántam meg, hogy elmentem!