Jajj egy nagyon cukkancs történetet véletlenül kihagytam, pedig tuti a fejetekhez kaptok (lelketlenek pedig röhöghetnek). Még a délutáni focimeccs előtt leraktuk ugye a cuccainkat a házban, és leültünk. Épp a konyhában ejtőztünk, mikor hoppá lepottyant valami a plafonról. Ááááá sikítás, mert miután lenéztünk a földre, egy aranyos, kicsit bepöccent jó 10-12 cm-es (azért méretes) fekete skorpió példány kukkantott fel ránk. Hát mit ne mondjak, életem egyik leghalálfélelmibb pillanatai közé sorolom ezt az élményt, az tuti! Két cserediák közé esett, az egyiknek a vállától úgy pár centire, na azért tényleg megállt bennünk az ütő. Másodperc törtrésze alatt fiúk megoldási javaslata: öljük meg! Lányok: neeee, mert hát szegény... Le akartuk takarni egy lábassal, ami aztán nem zárt rendesen, és mivel mégjobban begurult szegény megriadt szörnyeteg, mozgott, mint állat, az ausztrál fiú jól megkéselte... egy villával... megvillázta, és kimúlt a drága :(... De a csapat arra a következtetésre jutott, hogy inkább ő, mint mi... (Ennyi tanulás után egész héten, az utolsó napon leromboltuk a "ne bántsd az állatokat" című fejezetet, de akkor is egy kis szimpátiát, könyörgöm...!!!) Amúgy Mauricionak megmutatva a kis vendégünkről a képet, elsápadva mondta, hogy ez a legveszélyesebb fajta, ami itt van, és jobban tettük, hogy kivégeztük! Nyugodj békében kicsi skorpió :(!!!
Íjászkodás után eldöntöttük, hogy mivel ez az utolsó este, rúgjunk ki a hámból (na nem úgy, ahogy ti gondoljátok, azért 6 nap kemény túrázás, a klíma viszontagságai és hasonlók után azért nem lesz dzsungelparty, csak úgy light-osan... mert azért esténként mindig kedélyesen összegyűltünk ott a népekkel a farm melletti vendéglátóipari egységben)... Mikor a kikötőből jöttünk haza délután, véletlenül összefutottunk a buszon az egyik biológus gyakornok sráccal a rezervátumból, és megbeszéltük, hogy este összefutunk. Úgyhogy ott volt mindenki, aki számít, és csaptunk egy sörözős, sztorizós estét :)! A biológus srác (Andrés, akivel azóta barátok vagyunk) és a haverjai annyit meséltek a hüllőkről (mivel ez a szakirányuk), hogy már teljesen más szemmel nézek rájuk, és nincs bennem az a viszolygás és félelem, ami eddig... Hát ja, az erdő sok mindenre megtanít :)! A gyakornokok után Kikével beszélgettem az este hátralevő részében, ami tök jó volt, mert tényleg nagyon megkedveltem... Az egyik falubeli hapsi (akit csak el Perro-nak, azaz Kutyának neveznek, akinek van egy kis boltja, és azt kell róla tudni, hogy a nap 24 órájában részeg, és akkora sörhasa van, mint egy 9 hónapos terhes nőnek, aki 10-es ikreket vár) elkapott, mikor bementem kérni egy újabb kör sört, és megitatott velem 2 feles guarot (kolumbiai pálinka), és elkezdett ott nekem salsázni, na hey, gondoltam, mik nem történnek itt... Aztán kiderült, hogy újdonsült kígyós haverom gépe ugyanakkor megy, mint a miénk (ergo egy géppel megyünk), megbeszéltük, hogy együtt indulunk a reptérre... Én ismét tovább maradtam, mint a cserediákok, még elcsevegtünk úgy mindenkivel, utána pedig szundi, és nagyon nem vártam a reggelt, mert tudtam, hogy haza kell mennünk :(...
Eljött az utolsó reggel... Megreggeliztünk (amúgy itt volt az első alkalom, hogy rizst ettem reggelire, de ez Kolumbiában normálisnak számít xD), és a két diák, akik később érkeztek, megcsinálták a mi első napi programunkat, a másik kettő pedig még Leticiában akart bóklászni egy kicsit, én pedig csak a farmon és az erdőben akartam maradni, és vissza se jönni. Szóval pakolás, és a négy ifjú elment a dolgára, mert én akkor is maradni akartam (Leticiában full semmi érdekes nincs, nem tudom, miért voltak érte úgy oda... amúgy is az Amazonashoz az erdő miatt kell jönni). Maradtam. Váltottam még pár szót 1-2 helyivel, elköszöngettem, megkerestem a Panero-t, megvettem a szuveníreket, amiket a héten kinéztem, elmentem a rezervátumba a kígyósokhoz, és kiélveztem az utolsó 3 órát, amit csak és kizárólag az enyém volt :)! Körbesétáltam a környéket, visszamentem a házba, összepakoltam, és kiültem a teraszra nézni a mindenséget... Mikor eljött az idő, felszálltunk a buszra, felszedtük a többieket a reptéren, és búcsút mondtunk a dzsungelnek... De nem örökre ;)!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése