Hello-bello! Azt hiszem, valaki nagyon büszke, hogy néhány nap alatt behozta a lemaradását, és végre aktuális infokat oszthat meg veletek :)...
Haha nagyon élvezem, hogy egyre többen néznek úgy rám, hogy nem tudják eldönteni, hová valósi vagyok. Az elején mindenkitől az 1. kérdés: "Te honnan jöttél? Nem vagy idevalósi." Később mikor ismerkedtem emberekkel: "Hmm te ugye nem idevalósi/kolumbiai vagy?" Utána: mr. taxis bácsi "Maga Peruból jött?" (na ezt foggalmam sincs, hogyan, lehet, hogy ennyire ronda lennék, hogy peruinak néznek :D? - Bocsi a peruiaktól, de hát na :P...) Bár büszke voltam magamra, hogy most már legalább valami latinnak néznek, sőt egyszer mondták, hogy kicsit mexikói beütéssel beszélek (na nem véletlen, egy mexikói lány fogadótesója voltam :D)... Most: beszélek, beszélek "Te bogotai vagy?" - na megvannak a fázisok, haladok. Amúgy nem csak a külsőm alapján megy a dolog (itt is vannak fehérebbek meg minden), és nem is feltétlen az akcentusom miatt (egyébként vicces, hogy nem tudnak hová tenni, de legalább már nem vagyok gringa!!!), hanem valahogy tökre jól asszimilálódtam :D...
Az elmúlt 2 hétben, megint pörögtem, mint egy búgócsiga... Megszerveztük mi, magyarok (akik AFS-szel Magyarországon voltak), amit már réges régen meg akartunk tenni. Az angyaloméknak van egy telkük Bogotán kívül, és meghívott, hogy csapjunk "magyar estet" így közösen. Megszavaztuk, hogy gulyáslevest fogunk főzni (még mindig nyö, hogy ki kell írnom a teljes nevét, mert itt a goulash-t úgy ismerik, ami kb. a német verzió, az a pörköltféle)... Megvettük az alapanyagokat, majd végre mindenki befutott (ja egyben a costa rica-i barátnőnk búcsúbulija is volt), felszálltunk a buszra, ami kivitt minket La Calera-ba. Amúgy mindenki késésben, mint mindig, de szerencsére a busz a házunktól 2 percnyire indul, és az is a végállomása, ami másnap azért szerencsésnek bizonyult... Végül 8-an lettünk, és állítólag este 6-kor ment az utolsó busz a haveromék telke felé, ránézünk az órára, este 6... na basszus! Majd gyalogolunk, hisz úgyis azt mondta, hogy 20-60 perc és ott vagyunk... Csak azt felejtette el mondani, hogy busszal ennyi idő! Szerencsére 1 óra múlva is ment busz, de mire odaértünk, azt hittük megőszülünk. A telek tök jól néz ki, pici, de takaros házikóval. Befogtam szépen mindenkit a konyhába segíteni, és diktátor módon adtam az utasításokat, ki mit pucoljon és szeleteljen. Nehogy azt higgyék, hogy majd én elkészítem az egészet, mert magyar vagyok :D! Ők is éltek ott, biztos látták, hogyan készül :P... Időközben előkerültek a vidító itókák is (anyááám ezeknek borkészletük van meg kb. 10 doboz minőségi whiskey-jük, pedig a ház 1 darab szobából áll, szóval el lehet képzelni a mennyiséget, főleg mikor elővett egy 2 literes aguardientét) meg a zenecucc... Mindenki azzal riogatott, hogy ott a hegyen hideg van (ja igen az is hegyen van), de valahogy annyira nem fagytam szét. Amit itt Kolumbiában észrevettem, hogy kb. azóta, hogy Magyarországon tél van, itt meg ugye változatlan az időjárás, elkezdtem kevesebb ruhában járni (na most ne azt képzeljétek, hogy megyek az utcán és közben dobálom le a ruháimat :P), elflangálok egy pulcsiban meg sima cipőben, miközben este valakik szövetkabátban meg kesztyűben és csizmában mászkálnak. Szerintem ez azért van, mert az itteni klímát már megszoktam (nincs is különösebben mit megszokni rajta), és mivel a szervezetem tudja, és fel van készülve rá, hogy otthon fagyoskodni kell, de mivel itt nem jön a hideg (még jóóó), melege van :D! Ergo hadd szenvedjenek itt a népek, én tök jól elvagyok... Közben már elkezdődött a bulika, a gulyás meg fődögélt rendesen. Este 11-re/éjfélre talán kész is lett. Akkora bödönben főztük, hogy az egy hadseregnek is elég lett volna, bár a fiúk aggódtak, hogy túl kevés lesz... 2 srác közülük már nagyon rég volt Magyarországon (5 év 10 éve jöttek haza, és azóta nem ettek), úgyhogy ők meg voltak veszve érte! Szépen kiosztottuk az adagokat, és kb. mindenki 3-szor szedett belőle, én meg úgy szeretem nézni a gasztrorgazmikus fejüket, és mikor dicsérnek, hogy basszus olyan illat van, mintha Magyarországon lennénk, ohh felbecsülhetetlen!!! És ez volt az első alkalom, hogy gulyást főztem, és fantasztikusan sikerült :)! Már el is kélt, hogy megtöltsük a bendőnket annyi pálesz és rum után. Vacsora után viszont muszáj volt relaxálnunk kicsit, mert már nagyon elszoktunk a nehéz magyar kajáktól... Később viszont kezdetét vette az igazi ütős buláj, hát rendesen szétrúgtuk a házat, viszont ezért volt jó, hogy a semmi közepén voltunk, mert senki az égegyadta világon nem zavart minket! Nagyjából 2 órát aludhattunk, mivel meg akartuk várni a napfelkeltét, ami ott állítólag szép... Hát látni nem láttunk semmit, mert borult volt az ég! Reggel viszont iparkodnunk kellett az egyik haverommal, mert mi ketten voltunk azok a szerencsétlenek, akiknek dolgozni kellett menni, a többieknek még vakáció volt... Kimentünk az út szélére, hogy na majd' csak jön a busz, de fogalmunk nem volt róla, hogy mikor (először a haverom azt sem tudta, hogy hol a telkük pontosan)... Kiderült, hogy kb. 5 perccel előttünk ment el, és 2 óra múlva jön. Már kb. 11 óra volt, és hát basszus mikor fogunk a városba érni... Állt ott egy kocsi, és épp az egyik szomszéd gondnokával beszélgettünk, erre mondom a haveromnak, hogy kérjen meg valakit, hogy dobjon el minket a faluba (sétálni nem tudtunk volna, mert a hangcucc nehéz, és mert busszal is kb. 45 perc, akkor gyalog???). De ő mondta, hogy milyen ciki már, és más autók meg nem jöttek vagy csak a másik irányba, hogy stoppoljunk. Pont jött a telek tulaja, mikor már azt mondtam, hogy nem érdekel, cserediák vagyok, majd én megkérdezem, de valahogy tényleg olyan ciki lett volna, szóval csak szugeráltam a bácsit. Szomorú, gyötrelmes, szenvedős fejet vágva kiskutyapózba vágtuk magunkat, és a pasi magától jött oda hozzánk, hogy "mi kéne, ha vóna?", és felajánlotta, hogy elvisz minket :)! Ááááá mekkora szerencsénk volt, úristen! Ezért írtam az elején, hogy nagy hasznomra válik, hogy a busz a mi utcánkból megy, mert leszálltam,elkészültem otthon, és rohantam melóba!!! Jó kis szerdai napot zártunk...
A héten volt AFS tali is, mert készültünk az épp visszatért diákok reorientációs foglalkozására, és persze jó apropó volt, hogy mi majd brainstormingolunk, és utána buli, mert az egyik önkéntesnek, aki társtulaj a bárban, ahová járunk, szülinapja volt. Jó sokan összegyűltünk, és állati jó volt, mivel már a szünet miatt régóta nem láttam sok barátom. Elugrottunk egy német étterembe is, ahol jó sok virslit meg krumplisalátát berendeltünk, hogy bírjuk az esti strapát. Elkoktélozgattunk és elhülyültünk, mikor a hátam mögül egy magyar hang "Szia"-t köszönt... Megérkezett a semmiből kis magyar bajtársam, Enikő, és teljesen random futottunk össze a péntek esti éjszakában. Jól jön, hogy itt van, mert azért jó érzés kibeszélni kicsit a kulturális dolgokat, és egyébként meg jófej :)...
Egyik jóbarátomnak is szülinapja volt, úgyhogy rendeztünk neki egy meglepi házizsúrt délutánra. Mivel hamar kiderült, hogy dekorálókelléket alig hagytak, újságpapírból kreatívkodtam újonnan megismert barátnőkkel. Nem készültünk bulira, mert a meghívóban ki is emelték, hogy majd aki akar, elmegy este bulizni. Wii "Just dance"-et játszottunk (ezért imádok odamenni), szórakoztunk, erre a fülembe súgja a barátom, hogy elmegyünk-e "olyan" bárba. Hát király, nincs egy vasam se, és az "olyan" bárok drágák. Aki még mindig nem tudja, miről beszélek, búzabárról van szó, mivel a barátaim is búk. Hmm megegyeztünk, hogy kölcsönadnak mindenkinek, akinek már nincs pénze, és megyünk. Egyik haverjuknak volt kocsija, ahová 7-en préseltük be magunkat, pedig jóindulattal fér el max. 5 ember. Húúúú a kerületben, ahol lakom, annyi melegbár van, hogy az csak na (melegek közt már beceneve is van), pedig néztem is, hogy az autópálya közelsége meg úgy a környék miatt kéne, hogy veszélyes legyen, de valahogy a búk totál befoglalták ezt a részt, és lazán sétálgatnak. Azért szögezzük le, én úgy érzem, ott bármikor bárkivel bármilyen csúnya dolog történhet. A társaság fele bement, mi meg elkísértük az egyik csajt a személyiéért, mert anélkül nem engednek be. Elmentünk nagyon északra, és amíg a többiek elmentek, ketten maradtunk a kocsiban, a sráccal, akié a kocsi. Szóba került, hogy mindig is vezetni akartam, mert megőrülök az autókért, de apu nem engedte, aztán elmentem Németországba, aztán érettségi, aztán egyetem, most meg Kolumbia, és sosem jött össze a jogsiszerzés, de mindig is idegesített, hogy hülye p*csák 17 évesen már menőznek a jogsijukkal, mert apuci kicsengette nekik, pedig vezetni azt nem tudnak. Srác mondta, hogy na ő majd megtanít. Mondom jó, majd egy szép napon... Ohhh neeem! Kiszállt, és mondta, hogy cseréljünk helyet. Hát kicsit ellenkeztem, de megtettem, remegtem, és hát na fostam, mint állat. De aztán vezettünk, úristen! És haha nem hitte el, hogy ez volt életemben az első, pedig de! Ment rendesen, és rájöttem, hogy szenvedéllyel vezetek, és hogy ha egyszer rendesen űzöm majd, baromi jó leszek :)! Meg is dicsért, és kb. az egekig magasztalt, hogy ő ilyet még nem látott, hogy valaki 1 perc alatt vágott mindent! Najó, nem hiába az a sok kérdés és apukám megfigyelése kiskorom óta, a véremben váááán :D... Hát tényleg, aznap nem gondoltam volna, mikor felkeltem, hogy autót fogok vezetni! Mikor visszamentünk a búbárhoz, akkora sor állt, hogy az hihetetlen! Még hogy itt nincs annyi bú, mint nálunk... Lóf*szt! Hű halljátok, itt nagyon néznek meg ellenőriznek (alapjáraton is), de itt hát hogy a bugyidba nem nyúlnak csak bele. Engem alig engedtek át, vagyis furán végigmértek, de hát külföldi vagyok, bárhova bejutok :D! A barátaim azonban nem jártak ilyen jól. A csajt, akinek a személyiéért mentünk, nem nagyon akaróztak beengedni, és a másik haveromat sem... Próbálkoztunk a másik bejáraton, ami csak férfiaknak van, azon sem :(... Úgyhogy kicsit csalódottan (főleg éééén!!!! Múltkor is ki kellett hagynom egy búbározást családi progi miatt), elmentünk kószálni a városban, és végül beültünk a Bogotá Beer Company-be, ahol bár drága a sör, jól éreztük magunkat... Indulás előtt pedig szólt az egyik barátom, hogy hey ő látott egy magyar posztert. Kicsit sem néztem ám hülyének (mert am átlagban német poszterek voltak), megkérdeztem, honnan veszi, hogy magyarul van? Hát mert rá van írva, hogy Budapest! Ooohhhh!!! És igaz, egy kőbányai sörfőzde plakátja díszelgett a BBC-ben a 85. utcában :)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése